Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1913

52 bordaközöket elvennénk is. Amint az emberi test csontvázát hús és bőr födi, úgy kell az építőművésznek is az alkotó részek, a szerkezeti elemek ridegségét esztétikailag szép formákkal eltüntetni vagy enyhíteni. A régi stílusok, a görög és román, a természetet követve, az épület vázát nagy tömegbe takarták s megelégedtek az erő és súly törvények működésének puszta jelzésével. Ázt azonban már igazán az Ízlésre kell hagyni, hogy ez az eljárás helyesebb-e s a nagy, szilárd, biztosan nyugvó épülettömeg szebb-e, aminőt pl. a román stílus nyújt, vagy a gótikus stílusban megfigyelt haladás-e, mely a nehézkes tömeget finoman felbontja s a szerkezetileg szükséges részeket emeli ki, hangsúlyozza, de egyúttal az esztétikai szépségek kifogyhatatlan gazdagságú ruhájába öltözteti s nem olyan Eifel-torony-féle vasszerkezetet állít elénk a maga puszta ridegségében. Azok az esztétikai formák pedig, melyekbe az épület-vázat öltözteti, a legszorosabb kapcsolatban vannak a szerkezeti elemekkel s szinte elválaszthatatlanul össze vannak szőve az épület alkotó részeivel, még pedig három alapon. Egyrészt, mert mind a felfelé való törekvés eszméjét szolgálja, még a legalárendeltebb épületrészek is s ezt az eszmét megszólaltatják, kifejezésre juttatják, ennek az eszmének esztétikai, karakterisztikus formát adnak, másrészt az anyagfelbontás elvének alapján a terhet nem viselő épületrészeket áttört vagy vak kődíszművekkel stb. díszítik, harmadsorban, mivel a leplezetlenül szembeötlő szerkezeti részeknek működésüknek megfelelő formát adnak. Ezen vonatkozásában mi lehet kifejezőbb, mivel a meggörbített, csúcsívben záródó tagok, a gerincek, bordák, boltívek, ablakfalazások, a felfelé keskenyedő s fiatoronyban végződő támasztópillérek stb. A mély hornyolások. bemélyítések, a domború pálcatagok, erős, ruganyos lendületet adnak a feszesen húzódó, teherviselést jelző bordáknak, gerinceknek. Hasonlókép célszerű, gyakorlati s esztétikailag értékes kiképzésűek a párkányok, a támasztópillérek tömegének lassú megfogyását jelző izületek, az oromzaton a szemet a keresztvirágra vivő levéldíszek, vagy a közös talapzatból kiemelkedő pillérnek féloszlopokra való felbomlása stb. Innen van az, hogy a gótikában a díszítő elemek a szerkezettel össze vannak szőve. Míg a románnál sok díszítő motívumnak nem érezzük a szükségességét s pusztán az építőművész díszítő kedvébTH. élénken működő fantáziájából fakadt, addig itt a szerkezeti alapgondolatnak, eszmének szükségszerű, szerves kifejlődése, gyümölcse. Éppen ezért független, pusztán díszítő elemekről a gotiká-