Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1913

24 építmény, márványlap, oszlopok, oszlopfők stb., de a vízszintes tagozódás győz, az épület a szemet inkább széltében-hosszában foglalkoztatja, s nem emeli. A középkori ember ideálja nem a földi élet, nem a világ nagyszerű berendezése, égre tekint végső vágyában s ez a sursum corda egyre jobban behatol az építészetébe is. A matematikai tudomány, a mérnöki ügyesség haladásával a keresztboltos szerkezet minden csinjának-binjának kiismerése, a teherelosztás, elvezetés stb. felismerése az égbetörő építkezés útját egyengette. A román is, még jobban az átmeneti, de leginkább a gót juttatta a vertikalizmust, a függőleges tagozódást uralomhoz. A tömör épületek egyre könnyebbekké, a zömök falak karcsúbbakká lesznek, az ablakok megnyúlnak, kitágulnak, a teher már a maga egészében a pilléreken s a támasz tó íveken keresztül a támasztópilléreken nyugszik. A félkörív lassan átmegy a csúcsívbe. Több század munkája, gigászi munka volt ez, a lélek, az ész diadala az anyagon. Aki látta már a pannonhalmi, veszprémi, pécsi székesegyházak, a tihanyi apátság alsó-templomát, a jaáki templomot, aki állt már a gótika bölcsőjénél, a szt. Denis-i templom ívei alatt, akinek volt alkalma a genti szt. Bávó és szt. Miklós templomokon a gótika próbálkozásait szemügyre venni, aki gyönyörködött a strassburgi münster csodás szépségében, az átgondolhatja a fejlődés útját, az átérezheti annak minden gyönyörűségét. A korai román jellege, a nehézkesség, a gyenge megvilágítás, misztikus félhomály, nyomott belsőség szük csarnokokkal, aránytalanul erős oszlopok, pillérek stb. szinte nyomasztólag hatnak a kedélyre s századok, évezred súlyával nehezednek a lélekre. A virágzás korából s az átmeneti időből való épületek már a legkedvezőbb hatást gyakorolják a szemlélőre. A külsőt költészet, magasztos méltóság árasztja el (jaáki templom szentélye kívülről, kapuja,) a belsőt szent áhítat, mélyen vallásos komolyság lengi át. Mi jobbat lehet már egy keresztény templomról mondani? Ahol a fal és ívmezők a régi polichrom díszítést elveszítették, ott a csarnokok pusztának, üresnek tűnnek fel s az ember érzi, hogy a művész az épületet kezdettől fogva a festészeti résszel együtt gondolta el, teremtette meg. Ezeknek kellett a korai idők nehézkes alkotásaiba meleg, vallásos érzést, életet vinniök, a szerkezet merev, kemény formáit enyhíteni, a nehézkességen könnyíteni. Ezek emelték királyi pompába^fénybe a pécsi székesegyház remekbe készült román struktúráját.