Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912

8 kollégiumába. Ezt a kedves hírt megszerzi még azzal a kedves nyomatékkal, hogy olyan kívánt apátság volna ugyan most üresedésben, hanem ezt az ügyet, valamint az egyetemmel való szövetkezés ügyét bajos így messziről, írásban, elintézni ; mindkettőt meg kellene alaposan beszélni, jó lesz tehát mindkettőt elhalasztani, még pedig addigra, mikor Koptik személyesen érkezik majd megint Pannonhalmára. A főapátnak ezen jóindulattól sugárzó levelére érzi Koptik, hogy csak idő kérdése vágyának teljesülése; s hogy ezt az időt is megrövidítse» erősebben zörget a főapát szivén: Az apáti címre nem a híréért, nem is hiúságból, hanem egyesegyedül a bencés közügyből sarjadozó súlyos okért törekszik; növekedett tekintéllyel ugyanis egyrészt könnyebben kormányozhatná kollégiumát, másrészt meg nagyobb haszonnal, eredménnyel működhetnék a kollégiumért és azon helyért is, melynek címét viselné, sok előkelő jó emberénél, kik az apátban nem az egyszerű folyamodót, hanem a velük tárgyaló testvért látnák; aztán nem kíván ő rendes kolostort, elég neki akár a legkisebb hely is, csak noviciusokat vihessen oda, mert lenne itt akár tíznél több ifjú is, ki szívesen költözködnék vele Magyarországba, még pedig jómódúak, kik ezreket vinnének magukkal ; de mindezt nem azért mondja, mintha ilyen helyre törekednék, hisz ő nem szabadulhat innen Salzburgból előbb, míg a kollégiumot be nem fejezte, hanem csak azért említi, hogy lássék, mit tudna tenni a bencésrendért, ha Sajghó főapát, kinek mindenben engedelmeskednék, nem idegenkednék az ő munkásságától ; addig elég neki a puszta cím, annak adományozása pedig nem jár semmi nehézséggel ; különben ő szívesebben lesz meg az apáti cím nélkül békességben, mint az apáti címmel háborúságban. A bencésrend javáért azonban ismételten és alázatosan könyörög, adja meg neki a főapát mennél előbb, mindjárt azt a címet. S hogy még könnyebben nyíljék meg a főapát szive, másként is kedveskedik; mikor először érintkezett magyar bencésekkel, már akkor erőlködött azon, hogy a magyar bencésség szövetkezzék a salzburgi egyetemet fönntartó külföldi apátságokkal, kiválóbb magyar bencések ott az egyetemen tanítsanak; azóta is emlegette és sürgette ezen ügynek megoldását, most pedig egyenesen kéri a főapátot, küldje ki hozzá Salzburgba mennél előbb Hiblár Zsigmond és Kuti Dénes pannonhalmi teológus tanárokat, az egyetem megteszi őket most egyelőre az ő kollégiumában aligazgatóknak, később pedig, ha alapos képzettségük ismeretes lesz, egyetemi tanároknak ; az egyetem apátjai pedig már elfogadták a szövetkezés eszméjét, a szövetség a nyáron, ha a főapátnak tetszik, ország-világ előtt ténnyé lesz. Amint Sajghó főapát ezt a levelet elolvasta, nem tud már ellenállani Koptik kérésének ; megkérdezteti a főmonostori perjellel a pannonhalmi konvent öregebbjeit, mit szólnak az ügyhöz? S mikor azt hallja, hogy mindannyian hajlongnak^ a főapáti szándék előtt, még aznap dömölki apátnak nevezi ki Koptikot s még aznap értesítteti öt a kinevezésről. Érteni, hogy mennyire örvend Koptik ez értesítésnek ; azt is érteni,