Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912

21 idegen akadémiákon tanulnak, rendesen idegenekként térnek haza, mert tele szívódnak a vallás, az egyház és a jó erkölcsök elleni mérges elvekkel, — 4. vonzalom ébred az ilyenekben olyan uralkodóházak iránt, melyek a mienkhez épen nem jóindulatúak, — 5. ott a külföldön nincs a magyar ifjúnak fölügyelője, kitől tartani kellene, azért sokan közülök szabadosan élnek családjuknak sokszor nagy szégyenére és kárára, — 6. sokan szülőiknek rengeteg költséget okoznak, egyik-másik nagy adósságba is keveredik, — 7. ha otthon a szülői háznál tanulják meg az akadémián tanulhatót, akkor is nagyobb a költségük, mint az ő tervezte akadémián, mert itt kevesebbet fizetnek majd, mind otthon a fogadott tanároknak és mestereknek, — 8. a családok sokszor más vallású tanárokat és mestereket fogadnak fiúk mellé, azok pedig a maguk mérgét csöpögtetik a növendékbe, amire Bécsben elég példa kínálkozik, — 9. ha a magyar ifjú külföldi akadémiát látogat, akkor a külföldre vész a magyar pénz, ha lesz ilyen kívánatos magyar akadémia, akkor külföldi pénz gyarapítja az országot, — 10. az ország előkelői és más tisztes férfiai már régóta vágyakoznak ilyen intézet után, — 11. az ő terve szerinti akadémia mijébe sem kerül az országnak. Tervezget és sikert is lát. Amint Fuchs grófné, a királyasszonynak főudvarmesternője, hall az apát nemes szándékáról, fölajánlja a maga mannersdorfi nagy kastélyát majdnem hét holdas kerttel és nagy templommal, igaz, csak ideiglenes használatra. Az apát hálásan fogadta a kínált segítséget, bár látta, hogy az új magyar akadémia az ausztriai tartományi rendek bécsi akadémiájának közelében lenne, bár látta azt a furcsaságot is, hogy a magyar nemesi ifjúságnak szánt akadémia osztrák területen alakulna. Azzal vigasztalódik: Mannersdorf valaha Magyarországhoz tartozott, egyházilag most is a győri püspöknek egyházmegyéjéhez tartozik; aztán majd áttelepíti az intézetet a hazába, mihelyt csak lehet A kastélyt az apát alakíttatná át akadémiának, az bútoroztatta volna be; elfért volna benne az egész tanári kar s akár ötven növendék. Aztán tanárokat keres. Azt jól tudja, hogy Pannonhalmán kevés a rendtag, azokból is csak kevesen készültek tanári működésre, ezek közül Hiblár Zsigmondot szeretné megnyerni rektornak és teológus tanárnak és kívüle tán még egyikét-másikát. Vándorbotot vesz tehát kezébe és sorba látogatja az osztrák bencés és cisztercita apátságokat, mutogatja a bécsi pápai követnek a József-Károly-egyesületről szóló helyeslő írását, Quirinus bíbornoknak lelkes ajánló-levelét és tíz kolostort, négy bencést és hat cisztercitát, térít meg tervének; mindannyian pecsétes írásban kötelezik magukat arra, hogy 1. tanárokat küldenek majd fiaikból a mannersdorfi akadémiához, — 2. el is látják őket minden szükségessel, míg a csillagokért fizetendő díjakból és az ifjúságtól fizetendő tartáspénzből a tanárok eltartására és fizetésére kívánatos alap össze nem gyűl. Azon nem akad fönn az apát, hogy bencések cisztercitákkal együtt tanítanának az új akadémiában; hisz egy rendet alkotnak, Prágában és a külföldi egyetemeken is együtt tanítanak. Az akadémiának két helyről volna jövedelme : 1. a József-Károlyegyesületnek csillagjából, — 2. a növendékektől fizetett tartáspénzből. A