Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912

13 királyt, juttasson néhány magyar ifjúnak helyet az alsóausztriai rendektől Bécsben fönntartott tartományi lovagakadémiában. A bizottság nem is csalódott, mikor nem bizott egyetem- és akadémiaállító tervének sikerében, mert az 1723. évi országgyűlésnek szentesített 129 törvénycikkében ennek a vastag szándéknak csak vékony eredményét látni; a 70. törvénycikknek 4. és 5. pontjában ugyanis csak annyit találni: őfelsége hajlik a rendek kívánságára és a helytartótanácsot utasítja majd, hogy egyrészt az akadémiákban a bölcseleti, teológiai és jogi tudományokat alaposabban^ egymástól pontosan elkülönítve, meghatározott órákban és csakis az ezen tudományok tanulására jelentkezőknek adják elő, másrészt külföldi egyetemeken taníttatni szokott, a katonai és nem-katonai rendet érdeklő tudományokat is alkalmas tanárok tanítsák, mihelyt a mindennek könnyebb végrehajtására szükséges módot, alakot és eszközöket a karok és rendek neki fölterjesztik. Lankad azonban a rendek buzgósága ; nem hallani ugyanis arról, hogy a királynak szándéka szerint megjelölték volna a céljukhoz vezető utatmódot; mintha kimerült volna törekvésük az irott törvénnyel. A királyi akarat azonban nem lankadt. Tiz év múlva, 1733. március 7-én kelt rendeletével parancsolja meg a király a helytartótanácsnak, hogy a magyar közoktatásügy javításáról szóló véleményes jelentést terjesszen föl hozzá mennél előbb ; s mikor egy év múlva sem kerül színe elé ilyen tervezet, ismétli parancsát. S tán még tovább poshad a magyar közoktatásügy, ha szerencséjére a szomszédból nem frisíttik föl valamennyire. Az osztrák jezsuita rendtartománynak főnöke, Molindes, a közvéleménytől és államhatalomtól egyaránt ösztökélve és szorítva, 1735 őszén „Instructio privata sen typus cursus annui" című rendeletében összefoglalt módszeres utasításokkal javít az iskolák több gyarlóságán. Jó hónap múlva jelenik meg VI. Károly császárnak „Ober die Ordnung und Einrichtung der Schulen" rendelete, mely egyrészt helyesli a jezsuiták javításait, másrészt újabbakat is kiván. S mivel a magyar jezsuiták és iskoláik az osztrák rendtartományhoz tartoztak, Molindes főnöknek és Károly császárnak rendeletei a magyar iskolaügyön is lendítettek. Amint az apát látja az ország iskolaügyének nem-örvendetes állapotát, amint hallja a magyar kancellária főembereinek biztogató beszédét, éppen nem fázik a magyar ifjúságnak szánt akadémia szervezésének gondolatától, sőt hevül érte. Hisz hasznos, sőt szükséges ez Magyarországnak, melyben még most sincs olyan intézet, melyben az előkelőbbek ifjúsága az újabb fölfogáshoz simuló, az újabb kívánalmakhoz alkalmazkodó neveléshez és tanításhoz juthatna; aztán az intézethez szükséges anyagiakon nem keli törnie fejét, hisz a kancelláriában azt mondogatják, hogy az anyagiakról a király gondoskodik majd; említenek is hamarosan néhány forrást, melyből az intézet táplálkozhatnék ; az intézet szellemi berendezése sem jár nagyobb gonddal, hisz ott van mintának a bécsi intézet, a sok előkelő magyar előtt ismeretes és kívánatos, mely tizenhárom tanárjával és tanítójával három éven át neveli-tanítja növendékeit s ezen idő alatt megismerteti velük a bölcse-