Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912

13 magát, még ilyen jámbor célra sem engedhet a Ságon helyet, mert a hegy nem az ő egyedüli tulajdona, hanem az egész Erdődy-családnak közös, és még hozzá pör alatt álló, birtokához tartozik. Az apát nem veszti kedvét és más helyet keres szobrának. Amint a kolostortól keletnek ment a Marcal ingoványai felé, negyedórányira, még apátsági területen, kis emelkedéshez ért, melynek bája ragadta magához szemét-szivét; ezt a helyet választotta kápolnájának. Nyomban hozzáfogat az építéshez, maga kezével is segít; csakhamar elkészül a szobornak új hajléka, egy szerény kápolna. A kis épület keletnyugati vonalban álL deszkából épült, gyöpből hányt négyszögű sánccal van körülvéve, mely a négy sarkán éles csúcsban kiszökellik; a sánc területén belül volt még egy a földbe vájt és gyöppel borított gunyhó remetelakásnak, valamint egy ásoványkút. Ezen kápolna körül épül majd nemsokára Kisczell. Szánta pedig a kápolnát az Istenanyja dicsőségének emelésére, azon hívek vigasztalására, kik a stíriai Mariazellt nem látogathatják, de a rendtársak lelki gyönyörűségére is. mert ide jöhetnek majd litánia-, jubileumtartani, ide húzódhatnak vissza magánosan ájtatoskodni. Jó példájával mindenkinek ragyog az apát maga, ki sűrűn látogatja a kápolnában kitett Mária-szobrot, ki most is a régi Mária-tisztelő. A máriás érzület, a Mária iránti fogyhatatlan tisztelet vallásos jellemének legjobban kidomborodó része. Amint új dömölki apátként a főapát tanácsára tiszteleg Bécsben gróf Batthyány Lajos kancellárnál s a kancelláriai tanácsosoknál, a magyar kancelláriának fő emberei nem látják a hírénél kisebb embernek; néhányan közülök, különösen a kancellár és Koller József tanácsos, szeretnék is a híres írónak, a még híresebb bölcselettanárnak, a salzburgi kollégium ügyes alapítójának és lelkes igazgatójának, az ország-világlátott papnak nagy tudományát, tapasztaltságát és • ügyességét új hazájának javára gyümölcsöztetni, azért fölszólítják, készítsen a magyar nemesi ifjúságnak szánt akadémiához tervet. A magyar kancellária főembereinek szándékáról, ennek részleteiről egyelőre csak annyit hallunk még, hogy a magyar előkelőség fiainak olyan salzburgi kollégiumféle, olyan ettali intézetet akarnának, hogy az intézet vezérének az ilyen ügyben már tapasztalt apátot szeretnék, hogy az intézet helyének az apát székhelyét, a világtól félreeső Dömölköt, találnák alkalmasnak, mert ilyen rejtekhelyen mutathatná meg nevelés meg tanítás egészen a kedve szerint a maga jótékony hatalmát. Amilyen szemes, a tanításért és nevelésért hevülő embernek ismerjük az apátot, nagyon valószínűnek tarthatjuk, hogy kíváncsiskodott és tudakozódott új hazájának közoktatási és művelődési viszonyai után; a magyar kancellária főembereinek biztató fölszólítása után pedig bizonyosra vehetjük, hogy alaposan ismerkedett meg iskoláink ügyével; s az a kép, mely a látottakból és hallottakból rajzolódott lelkében, nem szerezhetett neki valami nagy örömöt. Hallhatta, hogy a mélyebben és tisztábban látók már a század elejétől fogva keseregtek az ország iskoláinak állapotán és közoktatásügyének elmaradottságán. Ennek bizonyítására hallhatta, hogy a század elején vívott