Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

6 Sietek megjegyezni, hogy e műveltség nemcsak a felső tízezrek tulajdona, hanem hogy a nemzet egészén átszivódott; ezt nem csupán a statisztika beszédes adataiból tudom, megértette velem a múzeumok közönsége. Megfordultam több ország múzeumaiban, rendesen sokan voltunk, de mind a világ országutjait járó idegenek; Dániában nem voltam múzeumban, pedig mik utamba estek, mind megjártam, hol iskolás ifjúsággal, szerény külsejü, faluról jött férfiakkal, asszonyokkal, közkatonákkal nem találkoztam volna. Ezek az idegenek közé vegyült egyszerű, csendes dánok hallgatagságukban is sokat mondtak el nekem. A múzeumok természetes szülőanyja a műveltség, önmagát akaria általuk fenntartani, tovább fejleszteni, bokrosítani. Dánia múzeumaiban ezen egészséges fejlődést találtam. Dánia története a világkereskedelem nagy darabja: Nemzeti muzeumának legrégibb, legértékesebb része az ethnografiai. Kelet-India, de különösen Grönlandra vonatkozó gyűjteményei szinte egymagában állók. De nagy Dániában a szépmüvészetek iránt is az érdeklődés, amit eléggé bizonyít az a tény, hogy legújabban két hatalmas csarnoka épült a szépművészeteknek : a Szépművészeti Múzeum és a Ny Carlsberg Glyptothek. Szép, gazdag mind a kettő, de különösen az utóbbi ragadott meg és ejtett bámulatba. Legendának tetszik, pedig igaz való. Jakobsen Károly és felesége milliókat költenek műkincsekre, száz és száz képet, szobrot gyűjtenek össze, hatalmas múzeumra valót, megépíttetik a legmodernebb múzeumot, telerakják kincseikkel és egy szép napon ez a nagy ember azt mondja kicsiny hazájának: neked építettem, íme neked adom. Jabobsen polgár szerette hazáját. A múzeumok tartalma nemzetközi, de megtetszik a törekvés, hogy össze akarnak gyűjteni mindent, ami nemzeti. A Szépművészeti Múzeum tulajdonképen nemzeti képtár, de szoborgyüjteménye is tekintélyes. Nem mondhatom, hogy e képtár meglepett, Rembrandt „Krisztus Emausban" talán az egyetlen igaz nevezetessége, de a tizenkét termet megtöltő dán mű hü képét adja a dán képírás XVIII. század végétől való fejlődésének. Abildgaard, Eckersberg, a régi dán nemzeti festészet feje, Sonne, a csaták festője, Jörgen Roed portrétista, Lundbye, Melbye, Jörensen, az ujabbak közül Bloch Károly, Bache Oltó, Zahrtmann, a jelenleg legnagyobbnak hírnévnek örvendő Kröyer, Johansen, Ancher, Paulsen stb. mind több kiváló képpel vannak képviselve. Az előbb említett Ny Carlsberg Glyptothek majdnem kizárólag szobormüvek gyűjteménye, számukkal, minőségükkel ezek dominálnak. Ezt a gyűjteményt alig győztem bámulni. Alig van valamire való dán szobrász, akinek egy-két alkotása itt nem volna, a kiválóbbaktól pedig egész sereg mű látható;