Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

4 ha nem nemzetebeli a kérdező. Én bizony őszintén bevallom, hogy nemzeti kérdést csinálok belőle. De utam hosszú, siessünk a dologra. Azt irtam irásom elejére Soprontól Nordkapig, most kijavítom magam, Dánia-, Norvégia-, Svédországban tett utamról fogok csak szólni, ezek voltak utazásomnak célja, mert Német- és a közbeeső országokat egypár év előtt már bejártam. Különben ugy sem lett volna időm ezek megtekintésére, mert julius 20-ika táján már a Jeges Tengeren akartam lenni, hogy az éjféli nap pompájában gyönyörködhessem. Junius 22-ikpn Sopronból indulva, gyors egymásutánban mondtam búcsút Bécsnek, Prágának, Drezdának, Berlinnek és már junius 26-ika kora reggelén a kényelmes Dänemark Express ablakából pillantottam meg a szeszélyes Keleti Tengert. Nálamnál is rosszabbul aludhatott — nagyon rosszkedvű volt. Ilyenkor könyörtelen, szívtelen mindennel, ami csak hátára kapaskodik s ott voltam csakhamar magam is. A sík tengerparton álló Warnemünde ugyanis Németország utolsó állomása, de az összes vasúti kocsik tovább mennek a már Dániához tartozó Falszer szigeti Gjedserbe — 42 km. át a tengeren. Néhány parancsszó, lánccsörrenés s éreztem, hogy vonatunk hajón van. Tütülés s néhány perc múlva nyilt tengeren vagyunk. A lengés, hintázás egyre erősödött, a kupé fülledt lett, kiki siet a friss tengeri levegőre. Kint dideregtünk és áztunk, mert a hajónk oldalához csapkodó hullámok taréja vihar szárnyára kapva nemcsak a födélzetre, de még a vasúti kocsik tetejére is fel-felfröccsent. Viharban a hajófödélzet képe nem szép látvány. Ami csendes, napsütötte időben pajzánságtól, kacagástól hangos kaszinó, látványos korzó, az viharban kórház. A nevetést az illem tiltja. Végre kikötöttünk — csak aki járt viharban, az tudja e tényt mérlegelni — s néhány perc múlva dán földön dübörög vonatunk. Jól megművelt földeken, réteken robogunk át. A határ tele van állatokkal, számuk, szépségük meglepett. Nincsenek gulyákba verődve, ember sincs sehol közelünkben, külön-külön karókhoz vannak kötve s kötelük hossza szabja meg a napi adagot. Csinos falvak, tagon elszórt házak, alacsony dombtetőn álló szélmalmok teszik változatossá a különben egyhangú vidéket. Az ég borús, esőcseppek csapódnak ablakunkhoz és örülök, hogy vonatunk megállás nélkül siet az ország fővárosába, Kopenhágába. A dánok fővárosa szerényen mutatkozik be. Ki panorámát vár, csalódik. A vonat sík területen fut a város szivébe, mely Seeland azon lapos síkján épült, amely Amager szigethez legközelebb van, de jut belőle Amagerre is. Hacsak lehet, szívesen felhasználom az alkalmat, hogy a várost, környékét magasabb helyről* áttekintsem, inert az ilyen térkép segítségével való áttekintés rendkívül mód megkönnyíti az általános tájékozódást. Hegy, domb