Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

24 Mert ilyen kék csak a közeli hullám volt, a távolabbi ilyenkor vékony bronzréteggel volt borítva, mely a távolsággal egyre erősbbödött, ugy hogy távolban olvasztott vörös rész hullámzott. Visszafelé csak részben mentünk a már megtett uton, közben egy-egy szebb vidéket, érdekességet kerestünk fel. A Lyngenfjord emlékeztet a déli fjordokra. Ide főleg a lappok miatt mentünk s egy gyönyörű völgykatlanban akadtunk is egy tanyára. Mit mondjak kedves rokonainkról? Életmódjuk, lakásuk olyan, mint oláhcigányainké. Ruhájuk rénszarvasbőrből való, ebből készült a két kis bölcső, mely keresztbe állított rudról lógott lefelé, ebből a gyermek, leány, asszony, férfi ruhája egyaránt. De ezzel volt födve cigányainkéra emlékeztető sátoruk is, amely, amint meggyőződtem, nemcsak a család és kutyák közös lakása, hanem konyha, élestár is. Nehéz volna megmondani, a piszok vagy a büz bántóbb e a sátrákban, mert mindkettő hihetetlen mértékben megvan. Elmókáztam e kedélyes néppel, tolmács utján megmondottom nekik, hogy testvérük vagyok, mire nagyokat és szívből nevettek ; magyar szavaimat kacagva mondogatták, kedvemért — valójában pénzemért — énekeltek, táncoltak. Nem sok kedvem telt bennök, de nekik sem bennem; bucsuzásunk nem is volt valami szívélyes, a pénzkérdés megzavarta a barátságot, nehezen kielégíthetők. Laikus vagyok, de szavaikban, énekükben, táncukban nem ís tudtam semmiféle rokonságot sem felfedezni, pedig arcuk, lermetük ismerős volt, a magyar típushoz nagyon, de nagyon hasonló. Már mikor Tromsöben először találkoztam lappokkal, feltűnt, hogy némelyiknek egészen más az öltözete. Hammerfesti pap világosított fel, hogy kétfélék, a partiak és a hegyiek, a halászok és pásztorok. A halászok a műveltebbek, ruházatuk sötétkék darócból való s a díszítés rajta vörös és sötétsárga. De ezeket a szabad, rénszarvasaival legelőről legelőre járó igazi lapp megveti. Lofotoknál a sarki övnek alig van szebb részlete. E sok száz gótikus stílű szigetből álló szigetbirodalom egyesíti magában a déli fjordok és északi vidék minden szépségét. Szépvizü tenger, zöld erdő, hó, glecser, a tengerből függőlegesen másfélezer méternyire égbe nyúló csúcs, mind megférnek egy kicsiny helyen. Átértettem, sogy a német császár miért keresi fel évenként e helyeket. Digermulen a kedvenc tartózkodás helye. Nekem a Raftsund tetszett meg legjobban. Óriási várhoz hasonlít. Szük kapun hajóztunk be a nagy várudvarba. Köröskörül bizarrabbnál bizarrabb hegyek merednek falként az ezer méteres magasba; az udvar közepén nagy virágágyként egy kis zöld sziget szendereg; a kiágazó sikátorok meredek, hóval, fenn jéggel fedett falafs gótikus toronyként merészen égnek szökkenő csuccsai felejthetetlen lálványt nyújtanak.