Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

11 sajtosztály, tojáséte'ek, hideg, meleg húsételek osztálya és retekfélék közt vajat is láttam. Ezutal nagyon szerény voltam. Négy héttel későbben ebédem akárkányszor, ha az étellap nem sok jót igért, jó részben ilyen vajas kenyér volt. Meggyőződtem, hogy az illem nem szabja meg a mennyiséget, a sorrendet pedig kinek-kinek uri Ínyére bizza. Trollhättantol Krisztiániáig Déli Skandináviát jellemző vidéken vitt utam. Erdős dombvidék kevés szántófölddel, a völgyeket tavak foglalták le. A vasút a dombgerinceken fut, s az egyre változó panoráma felejteti az ut hosszúságát. Este 10 óra volt, a nap lenyugvóban és aranyos sugarainál pillantottam meg az első fjordot, a krisztiániait. Szép volt, mert szebbet még nem láttam. Norvégiának IV. Keresztély dán király által alapított s róla elnevezett fővárosa, Krisztiánia, ott áll a fjord kiszélesedett végénél. A város megjelenésében kozmopolita, minden nemzeti jelleg nélkül szűkölködő, művészi épületekben szegény. Nemzeti büszkeség egyetlen egy épületben sincs koncentrálva. A helyszínén impresszióimat igy jegyeztem fel : negyedmillió ember befogadására épült város. Főutcája Carl Johansgade, a város centruma. Nevezetesebb középületei itt vannak. Két szelid lejtésű dombot köt össze ez az egyenes, de nem sik utca. Ilyen talán az egész hepehupás városban sincs. A magasabb dombon áll a királyi palota, vele szemközt a másikon a Storthing, képviselőház. Színház, egyetem a kettő között fekszik. Ez az utcája népes, de a nagyvárosi tülekedésnek nyoma sincs. A szinház körüli kis parkban délben koncert van, ez a főkorzó is, a divat találkozó helye. A norvég egyszerű, zárkózott s mogorvának tetsző, de meggyőződtem, hogy ez csak külsőség, igazában kedves, jószívű ez a gondolkodó, erős akaratú, tetterős, szabadságát, nemzetiségét féltő nép. Arcának borulatja csak klímájának visszaverődő sötétje, minden idegen iránt való bántó türelmetlensége csak százados elnyomás szülte keserűségének visszhangja. Nyilvános helyen még, művészet körében sem tür meg idegen szót. Bántott az a lármás beszéd, amellyel az idegen szövegű éneket zavarták, de e nemzet kicsisége, egykori szenvedése megértette velem. A kedvezőtlen idő az utast akarata ellenére is a gyűjtemények, muzeumok felé tereli. Krisztiánia képtárát tekintse meg mindenki, ha utja arra viszi. Északi művészek gazdag gyűjteménye e képtár. Északi itt minden, a képek tárgya, szine, hangulata. Színüket, tónusukat megcsodáltam, hangulatuk varázsa megkapott. Tapasztalatra támoszkodva mondom, hogy nézze meg különösen az, aki a fjordok néma fenségébe, s a jeges tenger leirhatlan szinpompájába törekszik, igen sok kép e tájokról e tájakon készült.