Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

46 érdekes sorai: »Most épen Briefstellerem 2. kiadásának előkészítésével vagyok elfoglalva: valamennyi könyv között, amelyet valaha csak irtam és írni fogok, ez a legostobább, de egyúttal a legjobb is — egy esztendő alatt ugyanis elfogyott az első kiadás 3000 példánya 80 kivételével« (1837. jan. 1). Kevéssel, a Briefsteller után ismét egy teljesen magyar tárgyú művel lépett fel, t. i. elbeszélések, regék, mondák fordításával. Kisfaludy Károlytól két kisebb elbeszélést vett föl bele, Döbrenteitől a Klara c. magyar mondát, Podmaniczky Lajos bárótói A jótett jutalma c, novellát, Majláth János gróftól a Willitánc c. népmondát, egy ismeretlentől A vérpohár c. elbeszélést, s végül Kisfaludy Sándor Szentmihályhegyi remeté-jét és Megbőszült hitszegő-jét. Mindegyikben híven ragaszkodik az eredetihez, anélkül azonban, hogy a német stílus emiatt sérelmet szenvedne. Toldy, Gaal meséi után esztetikai dolgozatait is ki akarta adni. Mikor azonban a sor rájuk került, sok tekintetben már annyira megváltozott az esztetika terén a felfogás, hogy Gaal dolgozatai elavultak s ez.ért nem is tartotta érdemesnek kiadásukat. Legnagyobbrészt a régibb festészet történetét tárgyalják. A legtöbbet akkor irta, amikor a bécsi egyetemen az esztetikai tanszékre folyamodott és egyetemi előadásoknak voltak szánva. Bár ura maga is ajánlotta Metternichnek, még sem nyerte el az állást, hanem egy hercegi nevelőt neveztek ki rá. Toidyt még 1840-ben kérte meg, hogy közölje őket kivonatozva vagy egészben lefordítva az Athenaeumban, vagy valamely más lapban, hogy fáradsága legalább ne vesszék teljesen kárba, de nevét ne is említse. Bécsben Eohimann — iija Toldynak — szép honoráriumot igért neki, ha az újabbkori festőművészet történetével kiegészíti. Mivel azonban forrásai elégteleneknek bizonyultak, nem tehetett eleget a felszólításnak, bár nagyon szerette volna ez utóbbit is kidolgozni. Hogy miért érdekelte a művészetek közül leginkább a festészet, ez onnan van, mivel az összes művészetek közül a festészet tanulmányozására nyilt neki legbővebb alkalma. Az Esterházyak bécsi képtára bőséges anyagot nyújtott neki, akár mindennap foglalkozhatott a kiválóbb mesterek alkotásainak vizsgálatával, különösen amióta (1830) a herceg a képtárra való felügyeletet is rábízta. Ez volt az u'.olsó hivatal, amellyel megbízták s ez időtói kezdve annyi munka nehezedett a vállaira, amennyit azelőtt öt ember végezett. Nem csekély teher, ha mindjárt egy-egy hivatallal kevés munka