Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

21 Hanzli lép be először a házba, anyja egy ideig még a kapuban marad és elbeszélget az arra menőkkel. Bernet Hanzli beléptekor a pincében volt borért s Hanzli gyorsan felhasználja az egyedüllétet, hogy egyet-mást hamarjában megízleljen; a szerencse azonban nem kedvezett neki, mert sietségében éppen akkor tört el egy fazékfödelet, mikor anyja belépett. Még fokozta szerencsétlenségét, hogy anyja, a tűzhelyhez akarván sietni, hogy megmentse a még menthetőt, kötényével megakad az ajtóban és ez végig hasad. De ez nem volt elég ; a macska egy kosár tojást is feldönt. Ezek után nem csodálkozhatunk már, ha Hanzlit bátyja közbenjárására néhány feddő szó ivótelével nagyobb veszedelem nem érte. Míg ez a pörpatvar tart, megérkezik az apa is vendégével, a község öreg mesterével, ki egyedül volt hivatalos a családi ünnepélyre. Ok sem mulasztják el, hogy Hanzlit kissé megkorholják és engedelmességre intsék (6). Kis vártatra elkészül az ebéd is, melyet jó kedvvel fogyasztanak el. Nem hiányoznak a felköszöntők sem. A házi gazda az öreg mesterre, ez viszont az ünneplő házaspárra, az orosz cárra és fenséges testvérére üríti poharát. Épen ebéd alatt vonulnak el házuk előtt kozák és magyar csapatok, ez utóbbiak mindenkinek a tetszését megnyerik. De sok szó esik a többiekről is. A jó hangulatot megint csak Häfele zavarja meg, ki ismét a községházára hívja az öreg Riechet. Legrosszabb dolga volt Bernetnek, mert Mary nyakláncából néhány gyöngyszem bennmaradt az ételben s így nem titkolhatta a látogatást. A szülök azonban örömmel látták, mert legalább biztosak voltak, hogy régi kedves vágyuk mégis csak teljesedik majd. Még az öreg Häfele is megígérte, hogy táncol lakodalmán. Az ebéd utáni imádság végeztével a férfiak elmennek a községházára (7). Bernet és Hanzli délután száncsinálással foglalkoznak, anyjuk pedig, miután mindent összetakarított, kiáll az utcára a falu többi népével együtt, hogy lássák messziről, mint tartanak Sándor cár és testvére Laufen felé. Nincs senki köztük, aki nem kívánná, hogy bárcsak Neuhausenbe is ellátogatnának (8). A cár Lauffenben a rajnai vízesést akarta megtekinteni ; ennek rajzát olvashatjuk az egész kilencedik énekben, csak a végén számol be néhány sorban azon benyomásról a költő, amelyet rájuk ennek szemlélete gyakorolt. A két utolsó sor pedig átmenetül szolgál a 10. énekre, Neuhauseni látogatásukra : „Und nun zöget Ihr Beide hinan den ebenen Fusspfad, Welcher zur Strasse des friedlichen Dorfs Neuhausen sich senket !" (9),