Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

18 »a költő tehetségét leginkább az alkalmi költemények teszik próbára.« Mindkettőről elmondhatjuk, hogy próbára is tették, mert egyik sem emelkedett, a nyelvezetet leszámítva, mind külső, mind belső alakját illetőleg a rövid életű alkalmi költemények színvonala fölé. Epikai költeményeihez a tárgyat különféle forrásokból merítette. Legnagyobbrészt mondaszerü alapjuk van, s majd mondákká, majd pedig balladákká és románcokká dolgozza fel. Egyik-másikban a tragikus tartalom a formával igazi művészi egésszé olvad össze. E nemű költeményei közül tárgyuknál fogva leginkább érdekelhetnek bennünket azok, amelyek Attiláról szólnak, tehát a hűn monda-körből merítvék. Az első, Des Hunnenkönigs Schwert, elmondja, miként jutott Attila isteni kardjának birtokába. Egy pásztorfiú hozta neki sátorába. Midőn a kard története után kérdezősködött, azt kapta tőle válaszul, hogy álmában egy deli termetű katona jelent meg neki sisakkal, pajzzsal és lándzsával, és ő Isten Fiára ismert benne, de fölébredvén, semmit sem látott a jelenésből. Csakhamar azonban egy csapat keselyű röpködte körül s mindaddig nem hagytak nyugtot neki, mig csak el nem indult messze elbarangolt csordája után. Odaérvén látta, hogy az egyik tehén lába vérzik, s keresvén okát, talált is egy véres kardot. Ekkor ismét megjelentek a keselyük és elkísérték a király sátoráig. A kardot magával hozván átnyújtotta Attilának, aki mindjárt megszentelte azt a világ négy tája felé vágván vele. Mikor Attila a fiút meg akarta jutalmazni, ez már eltűnt, úgy hogy sehol sem tudták megtalálni. A második, Das Siegesfest, egy kis epizódot beszél el Attila életéből. Épen győzelmi ünnepet ül alattvalóival, mikor egy idegen levéllel kezében sátorába lép. Míg Attila a levelet olvassa, a gót orozva meg akarja gyilkolni, Attilának azonban sikerült a vágást még idejében megakadályozni, de a gyilkos most hirtelen maga ellen fordítja fegyverét s rögtön meg is hal. Az ünnep ez esemény hatása alatt természetesen mindjárt befejeződik. Az ünnepély leírása, amely majdnem a költemény felére terjed ki, több szép igazi költői vonást tartalmaz. Nem kevésbbé sikerült a gyilkos rajza, különösen hatásos benne a drámai élénkség, gyorsaság. Nem oly kiváló már a Sängerlohn című költemény; Gaal balladának nevezi. A király sátora előtt egy dalnok jelenik meg. A király hallván énekét, apródjával behivatja. A dalnok, hogy Attila tetszését még inkább megnyerje, Isten gyanánt magasz-