Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

il ritka je'enség, hogy figyelem, imádkozás helyett inkább regényt olvasnak. Nem is sajnálja ezért tőlük haragjának ostorát. Mindezen ferdeségek azonban még sem tudták annyira elkeseríteni, hogy szakítson Pesttel s visszatérjen szülőfalujába. »Inkább Pesten hal meg, írja sógorának, mint Mónosbélben, mert itt legalább szép muzsikával temetik el« Ez volna rövid tartalmi összefoglalása azon élményeknek, amelyeket 252 nyolcadrétü lapon olvashatunk. Már e néhány füzet is határozott tehetségről, élénk megfigyelőképességről tanúskodik s annál inkább sajnálhatjuk, hogy atyja különös gondolkodásmódja miatt irodalmunk oly korán elvesztette, még pedig oly időben, amikor a legcsekélyebb erő is nem kis veszteség volt ránk nézve. Gaal Kismartonba kerülvén, néhány eszt ndeig még magyar földön élt ugyan, de környezete, mint tudjuk, teljesen idegen nyelvű s mondhatjuk idegen érzelmű is volt. Az Esterházyak udvarából is csak épúgy hiányzott a magyar szokás, magyar nyelv, mint a többi magyar főurakéból legnagyobbrészt Sőt mágnásaink nem csekély része csak hirböl ismerte Magyarországot. Nagyon kevés az az idő, amelyet itthon töltöttek el s könnyen meglehetne számlálni azokat, akik, habár hiányosan is, megtanulták nyelvünket. Nem voltak sokkal külömbek a viszonyok a polgári osztály körében sem. Ez is még sokáig idegen befolyások hatása alatt maradt; minden szellemi táplálékát idegen, legnagyobbrészt osztrák területről kapta. S ha a polgárságot a hazai viszonyokkal, a magyar irodalom termékeivel akarták megismertetni, nem lehetett nélkülözni a német nyelvet. Csak e körülményekből érthető meg, miért szerkeszti oly mély nemzeti érzelmű férfi is, mint Schedius Lajos, német nyelven folyóiratát, a Zeitschrift von und für Üngern-t (1802—1804.; évenkint 2 kötetben jelent meg). »Senki sem fog remélhetőleg oíy kicsinyesen gondolkozni — mentegetődzik az előszóban, — hogy ezt (t. i. hogy német nyelvű a folyóirat) a honi nyelv megvetésének minősíti. Csak gondoljuk meg, hogy a németül olvasóknak száma, vagyis azoké, akik csak németül németül tudnak olvasni és csak németül értenek, nálunk sokkal nagyobb, mint bármely más müveit közönségé, amely ily vállalkozások iránt tud érdeklődni.« De más okok is közreműködtek abban, hogy a német nyelvet választolta, az t. i., hogy »ez a nyelv korunk fogalmainak, gondolatainak, érzelmeinek szabatos kifejezésére jobban ki van képezve, mint bármely más nyelv, amelyre nálunk csak gondolni lehet; és hogy vgre csak ezáltal tartható