Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

9 gyülekezéseknek, szóval minden olyan helynek, ahol tapasztalatokra bő alkalom kínálkozik.*) Mint afféle józan falusi embernek egyik-másik újmódi megszólítás tűnik fel elsősorban. A kofákat »gyümölcs áruló mesterné<-nek nevezik, a szabók meg »ruha csináló mester«-eknek hivatják magukat s ö is majdnem pórul járt, mikor, mellényt akarván varratni, szabónak szólította az egyiket. De a vargák sem akarnak a szabók mögött maradni s közös tanácskozáson elhatározzák, hogy »láb mérő mesterieknek vagy »saru inzsellér«-eknek fogják magukat neveztetni. Az ily közös tanácskozások a korcsmákban szoktak történni s ott szerez legtöbb tapasztalatot a módis öltözetekről és divatos szokásokról is. A bálokon mindenütt cifrálkodást, költséges ruházkodást lalál s leginkább a nők részérői. A szolgálók »mindenféle módis ruhákat varratnak maguknak, hogy a díszes világ közé mehessenek« és a legtöbb »tsipkékkel úgy ki van pátzolva, mint ha bennek termett volna.« Mások meg »úgy fel vannak cifrázva, mint a szarvaskői parasztmenyecskék, ha búcsúra mennek.« Tavaszi vasár- és ünnepnapokon, jóllehet »a szél még hideg, mindazonáltal mégis tsak Fátyolba takargatott testekkel íitzkándoznak a Fehér személyek.« Különösen a »Stadmarhofot* látogatják ilyenkor nagy számmal, s itt »paradiroznak paszományos feiketőkkel, 's utoljára a' tekéntetes Uri aszonyokon is ki tesznek.« De más tekintetben is »lassanként a diszes világ példája szerént alkalmaztatják magokat«. Többek között »olvasó kabinetbe járnak, mindenféle Román könyveket olvasnak, noha azt se tudják sait e' vagy turó.< De nemcsak a szolgálók, hanem a polgári nők is módjukon felül öltözködnek. Egymásután hódítanak tért a különféle idegen viseletek, azonban e tekintetben a férfiak sem maradnak a nők mögött. Névszerint is megemlíti a nők újmódi mameluka nevű ruháját, a férfiak pedig »Török-Bugyogókat viselnek, amellyek oly bővek, hogy 6 láb is betérne az olyan bugyogóba.« Természetes, hogy ez mind költséggel jár s a mestereknek részben a portéka árának felemelésével iparkodnak ehhez hozzájutni, legnagyobbrészt azonban az a vége dolognak, hogy »se a' díszes, se a' dísztelen világnak tsupa adósságnál egyebe nem lesz« és »az Israeliták laistromaik*) „A Bál-liázak nevei : Budai nagy Redutt ; a Falka szála ; a Fátzán ; a Kárnhel ; Aufhalter ; Három kapások száliája ; Vad ember. Pesti szállák : Rátz városi Korona ; A hét választó hercegeknek fő Redutti száliája ; a' Hakkér apró Reduttja ; a Fekete vagy Kormos Redutt; a nagy Pipánál való szállá; a' két Törökök; a Fiakkerok száliája ; a' Gatyások szálIája; a Fa-vágók szállája, s. a. t." (III. kötet, 6. levél.)