Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903

7 lasztott méreg vagy épen igy nem értjük a« egyes halaknál előforduló mérges szerveket. — Az állati méreg mirigyekben képződik. A mirigytől kiválasztott méreg legtöbb esetben külön tartókba, arra való hólyagokba gyülemlik össze. Az állatok a mérget kétféle módon használják, vagy ráfecskendezik az ellenfélre vagy marás — s szúrás folytán okozott sebhelybe csepegtetik. Végre sok állat szervezetében rejlő méreg csak akkor hat veszélyesen, ha étkezés folytán az ember vagy állat szervezetébe kerül. A méreg hatása az állati szervezetre. A méreg hatása az állati testre igen különböző. A kigyó mérge a hidegvérű gerinczeseknél sokkal lasabban hat, mint a melegvérüeknél. A kigyóméreg az idegállományra hat. A kigyóméreg a mostani kísérletek eredménye szerint szétbontja az idegrostok velőanyagát s ha ezen szétbontás a központi idegrendszert eléri, halált okoz, ellenben hosszadalmas betegségeket idéz elő. A nálunk is előforduló viperák marásai ezen véleményt bizonyítják. Más állatok mérge a nyálkahártyára hat. A száj, orr, szem nyálkahártyáján gyuladások keletkeznek a méreg hatása következtében ; ha a méreg a gyomor nyálkahártyára hat, hányást idéz elő, a belekre hatva hasmenést okoz. Ilyen hatású a kétéltiiektől kiválasztott ríiéreg, a rózsás márna (Barbus vulgaris L.) ikráiban levő méreg s az ángolna friss vérében előforduló méreg. S ha ezen mérgek nem is okoznak halált, mégis számos bajnak, fájdalomnak, hányásnak, görcsnek, ájulásnak előidéző okai. A méregszervek az egyes állatkörökben. Minden állatkörben találunk méregszervvel fegyverzett egyéneket.

1) A vég vagy őslények (Protozoa.) Az ázalékok (Infusoria), a spórás állatkák (Sporozoa), s a csupasz plasmájuak vagy gyöklábuak (Rhizopoda) méreg szerveiről még nem tudunk biztosat mondani. A bél nélküliek vagy ürbeliek (Coelentarata) körében már határozottan találkozunk méregszervekkel. A szivacsok (Spongiae) között sok kellemetlen szagú egyén van, a melyeket a tengeri állatok mérgük miatt félve kerülik. A medúzák s polypok (Polypomedusae) egyes sejtjeiben csipős anyagot tartalmazó tok fejlődik spirálisan csavarodott fonállal. Az állat akaratára vagy külső érintésre a csalánszervnek nevezett sejt fölpattan, a csavarodott fonál kisodródik s az ellenséget megsebzi. A csalánszerv csipős anyaga apró állatkákra bénitólag hat, sőt halált is okoz. A csalátiszervek óriási számban vannak az állatban, egy Actinia karjában több millió csalánszerv van. A tüskebőrüek (Eohimodermata) között vannak olyan tengeri ') Zoologische Plaudereien W. Marshall. IV. k.