Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903

84 a nemzetre, de az igazság győzelmén nem esik kétségbe. Ekkor hangzanak el ajkáról amaz örökké igaz és emlékezetes szavak: »Amit erö és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, mindig kétséges. Tűrni fog e nemzet, remélve a szebb jövőt s bizva ügyének igazságában«. A birodalom egén nemsokára uj vészes felhők tornyosulnak. Az 1859. olasz háború sebei még fájdalmasan sajognak, mikor Poroszország részéről ujabb háború fenyeget. A kiegyezés tehát a birodalom létkérdésévé vált. E váltságos pillanatban, mikor a siker elérése uj reménnyel biztat, Deák ismét felemeli szavát. Megirja hires húsvéti czikkét, melyben kifejti, hogy a Habsburgok uralkodása alatt a bécsi kormányok mindig arra törekedtek, hogy hazánkat alkotmányától megfosztva Ausztriába beolvasszák. Emiatt köztünk és Ausztria között számtalanszor kitört a viszály, melynek mindig csak az uralkodó vallotta kárát. Kimutatja egyúttal azt is, hogy mikor e viszály tetőpontját érte s már-már teljes szakadásra vezetett, mindig az uralkodó igazságszeretete és bölcsesége állította vissza a rendet, élesztette föl a nemzet bizalmát. Azért valamint a multban, ugy a jelenben is a fejedelem igazságérzetétől és törvénytiszteletétől várja alkotmányos szabadságunk és jogaink helyreállítását, sérelmeink orvoslását. Deák őszinte, férfias nyilatkozata megindította az uralkodó atyai szivét; a bizalmat bizalommal, a szeretetet atyai jósággal viszonozta s 1865. deczemberében újra megnyitotta a magyar országgyűlést. A további küzdelem hosszú és nehéz volt. Mennyi bonyolult kérdés várt tisztázásra, mennyi kényes természetű függő ügy elintézésre! Deák Ferencz bölcsesége azonban megtalálta a helyes alapot, melyen a kölcsönös bizalom és méltányosság szellemében megalkotta a kiegyezés nagy müvét. Az ország és uralkodó örömmel fogadták ez alkotását; feledve a multat, békejobbot nyújtottak egymásnak s annyi szenvedés és balsors után a nemzet Szt. István dicső koronáját szeretett királya fejére illeszthette. E kiegyezési mü Deák legnagyobb alkotása. E mesteri művével megvetette a roskadozó magyar alkotmány szilárd alapját, letette hazánk biztos fennmaradásának, akadálytalan'fejlődésének eiős sarkköveit; de egyúttal önmagának is ércznél maradandóbb emléket állitott s fáradságos államférfiúi működésére feltette a halhatatlanság koronáját. A kiegyezés remek müve tehát be volt fejezve s a nagy férfiú, kinek e sikert köszönhetjük, halhatatlan alkotása után mintegy második Cincinnatus szerényen visszavonul. Sem hivatalt, sem vagyont, sem méltó-