Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903

n tétre méltó egyszerűsége, mindenki iránt tanusitott bizalmas közlékenysége személye körül egyesíteni tudta e szomorú napokban a legellentétesebb nézeteket és törekvéseket is. Az egész nemzet az ö szavát leste, az ő tanácsát követte; türt, szenvedett, mert Deák, a nagy pátriárka, megtanitá, hogy felvirrad még, fel kell virradnia. Nem kellett sokáig várni. A rendszer, melyet Bach miniszter folytatott, már nem állhatott fenn sokáig. Bécsben világosan látták, hogy az állam hajója örvény felé közeledik s menekülés egyedül csak a magyar nemzettel való kiegyezésben van. És e nehéz, fontos feladat megoldására senki sem volt hivatottabb mint Deák, ki Magyarország jogát, igazát, lelkét saját személyében egyesitvén, a mit kivánt, a mit igért, az egész ország kívánsága és Ígérete volt. 1861. május 13-ika örökké emlékezetes napja lesz történelmünknek; ez volt ugyanis az a nap, midőn az igazság és hatalom küzdelme kezdődött. A viadal nem egyenlő fegyverekkel indult. Mig egy felül tekintély, erőszak, önkény, a másik oldalon csak emez egyetlen fegyver : igazság ! Deák az igazság aranypaizsával állott a megtámadott nemzeti jog és alkotmány védelmére. Ez alapon szerkeszti meg első felirati javaslatát, mely az emberi elme egyik legremekebb alkotása. »Magyarország jogai — mondja Csengery — soha sem voltak még államiratban ily világosan, ily kétségbevonhatlanul földerítve. Mély jogérzet, a szabadság örök elvei s oly alapigazságok nyilatkoznak meg minden sorában, melyeket minden szabad nép minden időben haszonnal és élvezettel s minden elnyomott nép tanulsággal és vigasztalással olvashat«. Deák politikája e küzdelemben »nem a koczkáztató merészség politikája, hanem az óvatosságé, nem félénk, hanem erőnkhöz, helyzetünköz van mérve«, »önsorsunkról — úgymond — magunk rendelkezhetünk s ha koczkára tesszük azt, önmagunk szenvedjük kárát, de a haza sorsát, mely becsesebb előttünk saját életünknél, féltenünk kell minden veszélytől s a szeretet óvatosságával kell őrizni ; koczkáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát koczkáztatnunk nem szabad«. Ha valaki, bizonyára Deák is érezte amaz égbekiáltó jogtalanságokat, melyeket leigázott nemzetén elkövettek, de egyúttal érezte azt is, hogy jobban tudja szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeit. Deák második föliratára a bécsi kormány az országgyűlés rögtöni feloszlatásával felelt. Ki akarta fárasztani a régen tűrő, szenvedő nemzetet, de Deák buzdító, bátorító szavaival mint gondos családatya őrt állott mellette. Érzi, maga is, hogy újra súlyos megpróbáltatások várnak