Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1898

§1 3. A murvák vagy felső fedőlevelek a szárnak virágot viselő részéhez tartoznak s a virágrészek takarójául szolgálnak ; többnyire kisebbek, mint a lomblevelek, keskeny alappal száron ülők s \agy zöldek vagy tarkák, néha tiszta fehér szinűek. Alakulásukra s képződésükre ugyanaz áll, mint az alsó fedő levelekre. Ezekhez számítjuk azon sajátságosan kifejlődött leveleket is, a melyek sok mohnál

1) az ivarszervek körül helyezkednek el, valamint a legtöbb korpafűfélének s Selaginellák leveleit, a melyek honaljukban a sporangiuniókat viselik.

2) B. A levél átalakulásának más érdekes esete az, hogy a szár levélzete két alakú azaz a szár felemás levelekkel van ellátva : légköri s viz alatti levelekkel. A levelek ezen kétalakusága 3) (heterophyllia) főleg a közeg változás eredménye. Számos növény csúcsa a levegőbe ér. Közepes s alsó része pedig a vizbe nyúlik. A viz fölött levő levelek inkább kerék alaknak, mig a viz alatt levők szálasak s finom sallangokra hasadtak. A levelek ezen szálas szerkezete kétségkívül arra való, hogy a növény lehető nagy felületen érintkezzék a vizzel, s igy a folyton megnyiló közeg táplálékát lehetőleg kizsákmányolhassa. A nyilfü (Sagittaria sagittaefolia) viz alatt levő levelei, főleg, ha mély vízben él, szalag alakúak, metyek sokban a fülevelekhez hasonlítanak, a légköri levelei pedig rendes nyéllel ellátott nyilalaku lemezzel birnak. A heteromorph levélképzésre továbbá érdekes példákat szolgáltatnak a Ranunculaceak, a vízi boglárka (flan. aguatilis) vizalatti levelei háromszor szárnyasan osztottak, légköri levelei pedig összefüggő lemezt mutatnak. C. Sajátságosan átalakult levelek. Az eddig említett átalakulási alakokon kívül a levelek az okok különfélessége szerint, még számos érdekes átalakult alakot mutatnak. a) Állevél (phyllodium), a mely nem más, mint kiszélesedett levélnyél ; gyakran található az ausztráliai akácziaféléknél. b) Kacs, (cirrhus). A kacsok majd levelek, majd levélrészek, majd bizonyos tengelyek végrészei és a vékony, hajlékony növéDr. L. Rabenhorst i. m. IV. k. 16—27 1. 2) u. az III. k. 4 s. 782 1. ;

i) Dr. Fridolin Krasser: „Zur Kenutniss d. Heterophyll." Verhandinngen d. zool.-bot Gesellschaft. 37. Bd. pag. 76.