Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1898

26 A levelek növekedése gyorsabb, mint a száré, azért a fiatal levelek csakhamar elborítják a szár csúcsát s az öregebb levelek az internodiumok megnyúlása által mind jobban s jobban távoznak a rügytől s lassan kibontakoznak. De ilyenkor a levél már nem minden részében növekszik, hanem egyes helyein már állandó szövet képződik, melynek sejtjei többé nem osztódnak, hanem nagyságukat legfeljebb intercalaris (közbenső) növekedéssel azaz a sejtek megnyúlása által változtatják. A legtöbb egyszerű levélnél az osztódó szövetnek (meristema) állandó szövetté való átalakulása a csúcsnál kezdődik s a levél alapja felé tart (basipetalis rend), tehát az alap legtovább növekszik. Azonban kivételnek itt is van helye, sőt a harasztoknál ezen kivételesség állandó szabály, a mennyiben ezeknél a levél a csucssejtek osztódása folytán jut teljes kifejlődésre. És épen ezen levelek a növekedés tartamára nézve nem állanak a szár ágainak kifejlődése mögött, mert sokszor 2—4 évig tart fejlődésük ; azonban legtöbb levélnek mégis jellemző sajátsága a fejlődés korlátoltsága. Azon általános jelenség, hogy a csúcs s részei szüntetik be első sorban a növekedést szolgáltatott okot azon téves feltevésre, hogy a levél nem a csúcsán, hanem az alapjánál nő, azaz hogy a levél csúcsa a levél legöregebb, az alapja pedig a legfiatalabb része. így a levél növekedése a szár ágainak növekedésétől lényegesen különböznek, de ismeretes, hogy a levél növekedése csak annyiban különbözik a szárétól, hogy a levélnek nincsen mint a szárnak, állandó tenyészkupja. A leveleknek a rügyben való kölcsönyös fekvése és alakja rendesen eltér a már kifejlődött levelek helyzetétől s alakjától. Különbséget szoktak tenni a leveleknek a rügyben való kölcsönyös elhelyezkedése, egymásra való borulása (aestivatio) és az egyes levelek fekvés módja (gyüremlés, vernatio) közt ; néha azonban a két sajátságot egy fogalom alá egyesítik. A rügy egyes leveleinek alakját tekintve lehet a leveleknek fekvés módja ; lapos (vernatio plana), ha a levéllemez a rüg}

Tben is vízszintes, mint a tűleveleknél ; redős (v. duplicativa), ha a közép ér irányában vannak összehajtva s a részek eg}

Tmás fölött foglalnak helyet, pl. cseresnyefa, bükkfa stb. többszörösen redős (v. plicativa), lia a levélen szlítnos, rendesen a nyélből kiinduló, hosszanti vagy haránt redő van, mint a juharfa leveleinél ; begöngyölödött (v. involutiva), ha a levéllemez oldal szélei a felső felület felé göngyölődtek,