Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1898

23 részénél ágáznak el s sugárszeriileg futnak a lemez széléhez. A mellékerek elágazása itt is, mint a szárynas erezetű leveleknél, változó legtöbb esetben azonban finom ágakra oszolva gyenge hálozatokat képeznek, így a gólya orrfélék (Geraniaceae), málvafélék és számos ernyős virág leveleinél. Sajátságos a tenyeres erezet a paizs alakú leveleknél s melyeknél a levélnyél illeszkedési helyétől sugárszerüleg elágozó mellék erek közt vajmi bajos a fő ért megállapítani, pl. a Hydrokotylefélék, (az ernyösökhőz tartozó mocsári növények) Ricinus s lótoszvirág leveleinél. Az erezetnek ezen két főcsoportja — szárnyas s tenyeres — a legtöbb kétszikű növény jellemző ismertető jele. Az erek anastomosisa is kizárólagosan a kétszikűek sajátja, a mennyiben az egyszikűeknél csak nagyon ritkán találunk hálozatokat képező ereket (Dioscoreae), de harasztoknál

1) már gyakrabban találunk anastomosist. B. A több eres levelek csekélyebb változatosságot mutatnak mint az egy eres levelek. A több eres levelek rendesen ép székiek s hosszura nyúltak. A több eres levelek a legtöbb egyszikű növényre jellemzők, noha a kétszikűeknél is találunk több eres leveleket (Plantago, Latyrus levelei.) A több eres leveleknél is az erek száma, vastagsága, iránya szerint több változat lehetséges ; 1. lia a lemez alapi részén belépő s a levél csúcsa felé tartó főerek a szögletes hálózatokat képező mellék errekkel állanak összefüggésben, akkor az erezetet egyszerűen csucsbafutónak vagy egyenesnek nevezzük, így a Plantago számos fajánál, a buvákfűnél; ennek az erezetnek egy sajátságos változata a régi botanicusoktól u. n. láb vagy talp alakú erezet (nervi pedati), midőn a levéllemezbe a levélnyélbűi három ér lép, melyek közt a középső aránylag gyenge s egyenesen a levél csúcsához tart, a két szélső ér azonban a belépési hely fölött azonnal meggörbül s mellék ereket képez, így a farkasalma gégevirág (Aristolochia Clematis) számos ibolya s a Ranunculaceae levelei. 2. a párlmzomos erezet, midőn a lemezbe belépő erek meglehetős hosszúságban egymással párhuzomosan haladnak, a nélkül, hogy elágaznának s csak a csúcsnál érnek újból össze ; ez M Dr. L. Kabeiihorst's i. n. III. k. 41. 1,