Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1897

39 rákba lecsapolja. Az életképekhez számíthatók még a szinészvilágra vonatkozó képek: a kulisszák mögött és a színpadon játszó jelenetek, tánczosnök és lebegő alakok. Hogy hitták a Pompeji falain látható képek festőit, nem tudni. Csak egynéhány képnél van kitéve a művész neve. Különben nem annyira művészek voltak ök, mint inkább csak szobadiszítök, szobafestők, mert festményeik nem eredeti alkotások, hanem csak másolatok vagy szabad utánzatok ; nem készültek e képek megrendelésből csak Pompeji számára: Rómában hasonló szobadiszítéseket, hasonló képeket találtak. így pl. Pompeji falain Jót látjuk, midőn Hermes megszabadítja Argostól ; ehhez egészen hasonló compositiót találtak Rómában is Livia házában. Továbbá sok képnek compositiója, felfogása jobb a kidolgozásnál. Ebből azt kell következtetnünk, hogy azok a festők kész minták után dolgoztak, a kép feltalálása pedig nem az ö érdemük. Mintáik nyilván Sándor utódainak korából, az úgynevezett hellenizáló korból valók voltak, mert a képek ezen kornak bélyegét s minden jellemző vonását viselik magukon. Mivel minták után dolgoztak, könnyen megmagyarázható ecsetjük gyorsasága és ki nem apadó termékenysége. És most már arra is meg van a felelet, miért mellőzték a római hösmondát; egyszerűen azon okból, mert római tárgyú minták nem állottak rendelkezésükre. De úgy látszik, csak ritkább esetekben másolták le a mintákat a legapróbb részletekig menő hűséggel, mert noha az eddig talált képek száma meghaladja a kétezret és noha némely mythologiai vagy a hösmondából vett jelenet többszörösen ismétlődik, mégis teljesen megegyező két kép idáig nem volt található. Közönségesen tehát, a befestendő fal nagyságához és az illető háztulajdonos kívánságához, szeszélyéhez képest, a mintákat vagy módosították, vagy pedig csak egyes motívumokat vettek ki belőlük és a többiben önállóan dolgozták ki tárgyukat. Arra is van eset, hogy a festő az eredeti nagyobb képnek csak egy alakját vette ki és festette a falra; bizonyos, hogy a Herculaneumban talált Medea, mely igen keskeny falrészletre volt festve, nagyobb képből vétetett ki. Egyedül van itt Medea, gyermekei nélkül ; nyitott szájjal, tévelygő szemmel áll, ujjai görcsösen szorítják a kard markolatját, melyet saját gyermekei szivébe akar döfni, de még habozik. Talán Timomachos hires Medeájának utánzata e kép. A mintán