Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1897
29 Mily roppant niennyiségben gyártották a császárság idejében a szobrokat, arról mai nap alig lehet fogalmunk. Oly nagy volt a szükséglet, hogy a szobrászok torsókat tartottak készen, a melyekhez megrendeléskor csak fejet kellett készíteni. Ha uj császár ült a trónra, néhány hónap múlva már birodalomszerte szobrokat állítottak neki, néha ugyanazon a helyen többet is. Az athenaei Dionysosszinházban a nézőtéren Hadrianus császár tizenhárom szobra állott. Ha valamely császárt trónjáról letaszítottak, nyomban ledöntötték összes szobrait is, hogy azok talapzataira utódja szobrait állítsák. Néha csak a fejet cserélték ki. Vitelliusnak, midőn a Forumon keresztül hurczolták, saját szemével kellett látnia, midőn szobrait ledöntötték. A tartományok lakosai, akár őszinte tiszteletből, akár félelemből, szobrokat emeltek a helytartóknak. Ha valamely római nagyúr egy tartományi városnak szívességet tett, ha Rómában annak számára valamit kieszközölt, azonnal szobrot kapott. Némelyek maguk állítottak maguknak szobrot, még pedig nemcsak saját házukban vagy villájukban, hanem nyilvános helyeken is. Színészeknek, kocsisoknak, gladiátoroknak tisztelőik emeltek szobrot. Egy tartományi városban tizenhárom éves fiúnak is állítottak szobrot, még pedig azért, mert a poezisből jó vizsgálatot tett. Brixiában (Brescia) egy meghalt hatesztendős fiú számára a városi tanács megaranyozott lovas-szobrot rendelt, csak azért, hogy a bús apát megvigasztalja. A rómaiak a dombom^á br ázolá s terén is a görögökétől eltérő^ önálló fölfogást juttattak érvényre. Nagyobb valószerüség re való törekvésükben a görög domború mű szúk korlátait tetemesen kitágították, a térnek elülröl hátrafelé terjedését is utánozták, épen úgy, mint a festőmüvészeti ábrázolás. A három kiterjedésütérhen az alakokat nem csupán egy sorban, hanem egymás mögött is , csoportokat képezve ábrázolták, továbbá építményeket és tájat is; nem érték be a helynek (hegy, folyó, vár) jelképezésével, hanem annak lehetőleg hu képét adták. Az alakokat már nem csupán oldalnézetben és azoknak nem csupán jobbról balra való, hanem különböző irányú mozdulatait is ábrázolták, úgy, hogy a testnek a mozdulatokat kifejező részei egymást keresztezik. A történeti tárgyú domború müvek különösen a diadalkapukon és diadaloszlopokon fordulnak elő. Legjelesebbek a Titus diadalkapujának domború müvei. Az átjárásnak egyik oldalfalán diadalkocsin a császárt látni, a négyesfogatot a sisakos, lándzsás Róma istennő
