Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1896

33 A levegő állandó relativ nedvessége mellett a kipárolgás a hőmérséklet szerint emelkedik vagy sülyed. Az örökzöld növények párolgását még a hideg évszak sem szünteti meg, igy a tiszafa

1) (Taxus baccata) levelei s ágai még — C. foknál is párolognak. A világosság szintén nagy befolyást gyakorol a párolgásra. Fény hatása alatt mindig élénkebb a párolgás, mint sötétségben

2)^ mert a világosság hatása alatt a szájnyílások zárósejtjei erősen kitágulnak. Továbbá tudjuk, hogy a fénysugarak a chlorophyllszemesékben hővé változnak, a mely hö kétségtelenül emeli a párolgást. Wiesner evvel összhangban azt találta, hogy a párolgást nem a világos sugarak — vörös, sárga — emelik, hanem azon sugarak, a melyeket a Chlorophyll nagy mértékben elnyel, tehát a kék s viola sugarak. Szél s más rázások emelöleg hatnak a párolgásra, mert ezen mozgások folytán mindig uj s uj levegő réteg kerül a transpiráló felület fölé, a melynek nedvességi foka csekélyebb.

3) Mindezen külső körülményeken kivül a párolgás a levelek specificus szervezkedési viszonyaitól is függ. A párolgás a különböző növényfajoknál rendkívül változó; a börnemü levelekkel ellátott növények — Agavefélék, Kaktuszok s hasonló növények — a legcsekélyebb párolgást mutatják, s azért ezek nagy szárazságot képesek eltűrni. Hanem nem csak a fajok szerint változó a párolgás, hanem egy s ugyanazon egyénnél, egy s ugyanazon növényrésznél is különböző az egyes fejlődési stádiumok szerint. Höhnel

4) a vörös répa, (Beta vulgaris) s a tök (Cucurbita) leveleivel tett kísérleteinek alapján azt állítja, hogy a legfiatalabb levelek legerősebben transpirálnak, a fejlődés folyamán a párolgás egy ideig fogy és azután ismét egy második maximumig emelkedik, a mely után újból fogy. A párolgás élénkségénél és nagyságánál befolyást gyakorol a párolgó felület nagysága, szerkezete s helyzete is. Egyenlő körülmények közt a párolgás mindig arányos a párolgó felülettel, a levelek számával ; ha a levél felületének felét elvágjuk, a párol') Dr. J- Leunis : »Synopsis d. Pflanzenkunde» pag. 611. *) J. Wiesner: »Untersuchungen über den Einfluss des Lichtes und d. strahlenden Wärme auf die Transpiration d. Pflanze*. Sitzungsbericht d. Akademie d. Wiss. Wien. 74. Bd. I. Abth. pag. 477. 3) »Über Einfluss d. Luftbewegung auf die Transpiration der Pflanzen.« Der Naturforscher. 21 Bd. 1888. pag. 224. 4) Encykl. d. Naturw- d. Botanik. II. Bd. pag. 101.