Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 8 •— utunkat Patras irányában. Többen közölünk semmi áron sem akartuk elmulasztani a leleményes Odysseus sziklás hazáját. Az éj kellemes volt, a liold is világított és igv fönt maradtunk a födélzetén, ügy 11 óra tájban tűnt föl jobb kéz felöl a „lombrázó

6 Neri ton (Nrjp'.tov stvo-v/pXXov) most 'Avo-pr;. Az egész sziget csupa hegy, közepén összeszorul, ott fekszik egy öbölben elrejtőzve a sziget fővárosa Vatliy (Botft-j : a mély), hivatalosan Ithake. Beértük volna, ha még oly csekély életjelt, valami föllobogó pásztortüzet, láthattunk volna. De némán, sötéten, mogorván, mintha teljesen lakatlan volna, terült el a sziget. Csak miután már teljesen elhagytuk, kerestük fö végre hálókabinjainkat és rövid pihenésre hajtottuk le fejünket. Patras — Pyrgos. Másnap reggel 4 órakor avval ébresztettek föl, hogy Patras előtt vagyunk, készüljünk a kiszállásra. Kiszállításunk a Cook embereinek volt dolguk. A födélzeten állva körültekintettem. Milyen panorama volt az! Hajónk a várostól jó távol állott meg, mert a beilsö kikötő nem alkalmas nagyobb hajók befogadására. A tenger tükörsima volt ; itt-ott vörös vagy fehér vitorlás halászbárkák, mint megannyi pillangó, lebegtek kék hátán ; a város előtt kereskedő hajók és kisebb bárkák egész raja állott hurgonvon. árbocaik fölött a város fehér házai látszottak. A képnek befejező rámája a város mögött emelkedő széles hátú Voidias hegy volt. A mint térképem segítségével magamat tájékozom, odalép hozzám egy rokonszenves arcú, uriforma ember és kezdi nekem görög nyelven magyarázni a szoroson innen és tul f'ekvT) hegyeket ; S i g a 1 a s, a Cook cég drágománja volt, a ki Patrasban ránk várakozott. Innen kezdve, mig csak Görögország földjét el nem hagytuk, állandóan mellettünk volt. 0 gondoskodott mindenről ; ha vasúton jöttünk, ott vártak már az állomásnál az előre megrendelt kocsik és Sigalas a kocsik között szaladgálva a kellő rendről gondoskodott. Ha hajón jöttünk vagy hajóra szálltunk, ott voltak a csónakok és Sigalas besegített a csónakokba és vigyázott, csakhogy senkinek baja ne essék. Mennyi gondot okozott neki, hogy valamely vasúti állomásnál senki el ne maradjon; volt rá eset, hogy a már indulóban lévő vonat az ó jeladására még keveset várt, mert a társaság valamelyik tagia még nem volt benn a kupében. Szóval oly odaadással, türelemmel, készséggel és becsületességgel viselted gondunkat, te derék görög ember, hogy a legkedvesebb emlékezéssel gondolunk rád vissza mindnyájan. Patrasban a kikötő közelében lévő : Mé^a gevoSo/slov tdüv natpwvba (Grand Hôtel Patras) szálltunk. Noha ekkor már a biztos szárazföld volt talpunk alatt, még egész nap éreztük tagjainkban a hajó ringó mozgását és zúgott a fejünk Csakhamar Aries ur, az osztrák magyar consulság hivatalnoka, keresett föl bennünket és egész ottlétünk alatt lekötelező szeretetreméltósággal vitte a cicerone szerepét. Az ó vezetése alatt körutat tettünk a városban. Patras (üárepai, a nép nyelvén Ilá-pa) 35000 lakosával Athen után a görög királyság legnagyobb városa. Mint ke-