Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 35 •— Kirándulásaim utolsója volt a város keleti végében emelkedő L y k ub e 11 o s megmászása. Görög uti emlékeimnek végére jutottam. A személyes tapasztalatok és benyomások gazdag kincsére tettem szert. Lábaimmal érintettem azt a földet, a melyen egykoron egy lánglelkü, a művészettől és a szabadság érze'tétöl ihletett nép lakott, oly nép, mely az emberiség történetének legfényesebb lapjaira irta nevét. Bámultam lánglelkének még a romokban is nagyszerű alkotásait, e néma tanukat, melyek mégis oly ékesszólóan beszélnek egy letűnt nagy múltról. Nem keltem útra túlságosan fölcsigázott várakozásokkal, de nem is csalódtam és a látottak nem hogy kiábrándítottak volna e nép, ez ország iránt mindenha táplált nagy lelkesedésemből, sőt inkább fokozták. És itt helyén valónak látom, hogy néhány szóval a dicső régi hellenek sokak szerint „korcs" utódjairól is megemlékezzem. Sok utazó éppen csak útba ejti Görögországot, alig érintkezik más emberrel mint pincérrel, kocsissal és bárkással, beszélni nem beszél a néppel, hisz nem érti nyelvét, de hazajővén mégis beleül a birói székbe és bátorkodik Ítéletet mondani e népről, jelleméről és erkölcseiről, beszél múltjáról, jelenéről és várható jövőjéről, többnyire szellemeskedve, gúnyolódva, nagy könnyelműséggel és fölszinességgel. Minduntalan összehasonlítást tesz a mostani görögök és dicső elődeik között, természetesen a mostaniaknak nagy hátrányára ; bármit mutassanak föl ezek valamely téren, mindent nevetségesnek talál. A régiekben, kiket több mint két ezer év távolsága és díszkiadásu illusztrált művek idealisztikus szinben tüntetnek föl, természetfölötti lényeket lát és csodálkozik, hogy midőn a Piraeeusban partra száll, olyan embereket lát ott, minőket máshol is látni ; azt várja, hogy Athenben a Stadion — vagy Egyetemutcában csupa Perikiesek, Sophoklesek, Phidiasok és Platonok sétálgassanak, mintha bizony akár a régi Hellas is valami nagyon sűrűen termelt volna ilyeneket. Meg nem gondolja, hogy e nép, miután már réges régen elvesztette volt önállóságát, 1456-tól a legújabb időkig : 1830-ig, tehát 374 évig a barbár török kegyetlen járnia alatt nyögött és hogy csak mintegy 60 év óta szabad és független királyság, miután az egész művelt világ részvétét fölkeltő hősi harcban kivívta szabadságát. És azóta mennyit tett! Van több mint 100,000 lakossal bíró szép fővárosa azon a helyen, a hol a szabadságharc lezajlása után 5000 lakost fölmutató nagy falu állott. A kormány erélyes rendszabályai következtében a hírhedt görög rablók, legalább a királyság területén, már csak a szép kleftadalokban és némely utleirók élénk képzeletében fordulnak elő. Baedeker szerint: a közbiztonság Görögországban nem hagy semmi kívánni valót. Iskolaügye virágzó, évről évre kitágítja vasúthálózatát. Én jóravaló, iparkodó népnek ismertem meg. Az athéni müveit társaság színét tevő tudós muzeunii igazgatóktól és a régiségek ephorosait.ól kezdve, a kik a legnagyobb 3*