Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 16 •— későbben. Javában folyt a nyomtatás. Károm vagy négy ló, öszvér vagy szamár egy sorban egymás mellé fogva körben fut; néhány deszkából összerótt szánhoz hasonló alkotványt is húznak maguk után, a melyen egyik kezében a gyeplőket tartva, másikával ostort suhogtatva, rajt áll a gazda. Már a régieknél is divatban volt a nyomtatás ezen módja; a rómaiak traha-nak vagy trahea-nak nevezték ezt a nyomtató szánt, a melylyel rokonságban volt a tribulum, csakhogy ennek alsó része vasfogakkal vagy éles kövekkel volt kirakva. Üj-Korinthosnál a vidék jellege hirteleu megváltozik, környéke kiaszott, kopár és ilyen azután Megara vidéke és egész Attika. Hat klmnyire belebb hajdanában Hellas leggazdagabb kereskedővárosa, Korinthos terült el. A közép- és újkorban egy kis városka fészkelte be magát a régi romok közé, de ezt az 1858-ki nagy földrengés majdnem teljesen elpusztította. Lakosai ekkor leköltöztek a tengerhez és ott Uj-Korinthost alapították. A régi Korinthos romjai között jelenleg csak néhány tucat nyomorult viskó áll. Nagy kíváncsisággal vártuk, mikor jövünk az Istkmoson át épített uj csatornához. A vasút 47 m. magasságban megy el fölötte ; már akkor víz volt benne. Hossza 6

1/

3 kim., szélessége 22 m. Végeinél két uj város van keletkezőben : a nyugatinál Posidonia, a keletinél Istkmia. Már Nero császár tervezte az Isthmos átvágását. Ezer meg ezer rabszolgát, elitélt gonosztévőt, degradált katonát küldött Italiából Korinthosba és midőn ezek sem látszottak elegendőknek. 6000 zsidó hadifoglyot vitetett oda csatornát ásni. Az első kapavágást arany kapával maga Nero tette. 32 fúrást találtak ebből az időből, a legmélyebb 120 lábnyi. Minden fontosabb ponton egyszerre kezdették a munkát és így a megtalált fúrások a Nero építőmestereitől tervezett átvágási vonalat is mutatják. A mostani csatornaépítő francia társaságnak mérnökei nem tehettek jobbat, mit hogy lépésről lépésre a Nero-féle irányt kövessék. A hidon tul a vasút a csatorna mentén halad ; egyszerre ismét tenger, a saroni öböl van előttünk és most a megarai part hosszában vadregényes ut következik, a leggyönyörűbb vasúti vonal a világon. A vasút végig a sziklába van vágva magasan a tenger fölött. Alul a kék, átlátszó tenger nyaldossa a sziklát; itt-ott halászbárka himbálózik a habokon; elöl Salamis, délfelé kisebb szigetek társaságában Aegina látható. A gyönyörű panorama érdekességét növeli, hogy mindent, a mit ittas szemünk lát : a sziklát, melyen a vonat végig robog, a tengert és benne a szigeteket — nagy nevek, dicső mult vagy a mythos varázsa veszi körül. A sziklafal némely helyen majdnem függőlegesen száll alá és vonatunk ilyenkor valóságosan a tenger fölött látszott lebegni. A megarai állomáshoz értünk. Sárgásfehér házak csoportja kettős halmon : azt mondták, hogy Megara. Többet nem láttam belőle. Már alkonyodni kezdett, midőn a régi Attika határához értünk. A nappali világításban fakó szinü, kiaszott vidék hegyei és halmai sajátságos lilaszinben úsztak. Föltűnt a Pentelikon büszke orma, melynek túlsó oldalán