Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 10 •— maradnak a mieink mögött. Itt egy igazán komikus jelenetről kell megemlékeznem, melynek Pyrgos felé való utaztunkban nemsokára tanuja voltam. Az egyik állomáson kiszállott vagy hat darab görög vitéz, nagy sietséggel és titkolózással az állomás épülete mögé futottak és onnan, suttogva és egymás felé gesztikulálva, előkukucsáltak mindaddig, mig csak a vonat el nem indult. Micsoda hőstettre készültek, nem tudhattam meg. Nekem önként a 7 sváb jutott eszembe. Négy órakor délután az Athénből jövő vonat tovább vitt bennünket Pyrgos felé. Sajátságos a görög vasúton uralkodó rend vagy hevesebben, rendetlenség. A szokásos jeleket a beszállásra ugy adja egy vasúti alkalmazott, hogy a vonat elé állva rázza a csöngetyüt. A sineket sehol sorompó nem zárja el, szabadon lehet rajtuk közlekedni akár az országúton ; kiki maga vigyázzon magára, hogy baja ne essék. Midőn a vonat már javában zakatol, még akkor is fölugrálnak az utasok. Baksist kérő suhancok, a kocsi deszkáján állva elkísértek egy darabig, a vonat érkezésénél pedig már az állomás előtt is fölugranak a deszkára és fölajánlják szolgálatukat. Patrasban a kalauz a menő vonatról leugrott és egy fiu után szaladt, a ki sehogyan sem akarta elhagyni a deszkát. Utóiérvén fölpofozta, azután re bene gesta visszatért ismét a vonatra. Az igaz, a vonat akkor még lassan ment. Patrastól egészen Pyrgosig a legüdébb zöld színben diszlő szőlők terültek el a partvidéken, ezek szolgáltatják a Peloponnesos fő kiviteli cikkelyét, a már emiitett aprószőlőt. Bal kéz felől csakhamar az Erymanthos (most Olonos) hófödte magas ormai vonták magukra figyelmünket; jobbra a földrengés sújtotta Zakynthos szigetét láttuk. A kis közbeeső állomásokon harapnivalót is árultak : kenyeret, főtt kemény tojást, mogyorót, tökmagot és egyéb nyalánkságokat. Az állomásépületben pedig gyantás bort (xpaal pstT.váto) mértek ; eleinte bizony kellemetlen az ilyen bornak az ize, de azt vettem észre, hogy lassanként hozzá lehetne szokni. Estére a 8800 lakost számláló Pyrgosba értünk. Társaságunk itt két részre szakadt, 16-unkat a IsvoSo^elov 'OXo(i.itMi-ban szállásoltak el, a többit a i Méya-ba vitték. A vendéglős, Andreas Theodosiu, egy hat láb magas, teuton alakú görög ember, jól viselte gondunkat. Étele nem igen izlett ugyan az első napon, de annál jobb volt másnap este, mikor Olympiából visszajöttünk. Talán megsúgta neki valaki azalatt, hogy ezek az O-JVípohogyan szeretik. A szoba, ágy igen tiszta volt; némelyek ugyan panaszkodtak bizonyos kellemetlen éjjeli vendégek miatt, de engem az egész uton sehol sem bántottak, igaz, nem is kíméltem a magammal hozott rovarport. bármilyen fehérnek és tisztának látszott is a fekvőhely, ugy okoskodván: sicher ist sicher. Olympia. Junius 28-án reggeli hetedfél órakor a nem rég épített vasúti szárnj

7vonalon OlympiaBa indultunk. Köröskörül itt is szőlők borítják a halmok oldalait, ugyanoda vannak épitve a falvak is; a házak többnyire emeletesek.