Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

90 kik a csekélyebb dolgokban a legnagyobb lelkiismeretességet mutatják, de a főparancsokat elhanyagolják. Ha az étkezés a csemegével véget ért, a nők a gyermekekkel az asztaltól távoztak, mi főképen akkor volt szükséges, ha illem- és tisztességei ellenkező játékok következtek ; mert jól figyelembe veendő, hogy a nap ezen szakát nem csak evéssel és ivással töltötték £ rómaiak, hanem még mulatsággal is. Midőn erkölcseik tiszták voltak, és az emberek becsületesség után törekedtek, ezen asztali mulatságok is olynemüek valának, melyek a jó irányt egyengették és előmozditották. Hogy asztalnál a zene bizonyos neme nem hiányzott, arról Quintilián hires római rhetor tanúskodik az Institutiones oratoriae cimü művében (I, 10, 20) : sed veterum quoque Romanorum epulis fides ac tibias adhibere moris fuit. De ez következik az asztali áldozatból is, melyet elmulasztani tiltva volt, hol Plutarch

1) a fuvolást (tibicen) határozottan felemlíti, mert régi szokás volt, hogy a mola salva-nál fuvolás is működjék. Későbben már citerázva éneklök (citharoedi), lantolok, (lyristae), zenekarbeliek (symphnniaci), bohóckodók (acroamata), szemfényvesztők (praestig iator es), egyensulyozóval játszók (petauristae) is fordultak elő, a házigazda pedig felolvasásról is gondoskodott, (lectores) vagy maga olvasott fel valamely jeles költeményt vagy vigjáték-iró müvéből (comoedus) : miután jóllaktak, poharak közt kívánták megtudni, mit írtak a jeles költök

2). Plinius C o r n e 1 i a n u s-hoz irt egyik levelében (VI. epist. 31) oly asztali mulatságokról szól, melyek minden egyéb élvezetet felülmúlnak. Miután e barátját amaz ügyekről értesítette, melyeket Traján császár Centum-Cellae-ben 3) elintézett, azt mondja : Ezekből tehát láthatod, mily jól és komolyan töltöttük eme napokat ; de azért felüdülés nélkül nem végződtek dolgaink. Szerencsénk volt naponkint a császárnál ebédelni. 0 nagyon mértékletesen vendégelt meg bennünket, ha fontolóra vesszük, hogy a császárhoz voltunk hivatalosak. Esténként néha szini játékokban és zenében gyönyörködtünk ; néha pedig azon kellemes elbeszélésekben találtunk felüdülést, melyeket egymásnak tartottunk : mely mulatságok legalább annyi élvezetet nyújtottak, lia többet nem is, mintha költségesebb és mégsem oly kellemes szórakozásokat hajhásztunk volna : Vides. ') Quaest. conviv- 7, 8. 4, 6 fej. — Különben is meg kell jegyezni, hogy a papi társulatoknak vallásbeli teendőiknek végzésére segédekre és szolgákra volt szükségök, mely körülményből jelen állításomra könnyű következtetni. Ide tartoztak pedig: a templomfelügyelők (aeditui). áldozószolgák (victimarii); áldozatvágók (popae v. cultrarii), a tyukpásztorok vagyis szent tyúkok őrzői a haruspex és augur számára (puliarii: Liv. VIII, 30), a Flamen Dialis és Vesta papnőinek szolgái: lictores; a kik az áldozati pogácsát — libum sütötték: fictores; citerások és fuvolások: fi di eines, tibicin es és tubicines. Azután nagyszámú: praecones, seribae, viatores stb. Mindezen személyzetek társulatilag voltak szervezve (collegia). melyeknek élén a magister v. cura tor állott. Ide tartoznak még, bizonyos szánni szabad szülőktől származó fin- és leány" gyermekek, áldoza$j szolgálatra: c ami Ili, camillae. 2) Persius: I, 30: Ecce inter pocula quaerunt Romulidae saturi, quid dia poemata narrent. 3) Kikötő-hely volt Etruriában Traján császár nyaralójával, ma Ci vi t a-V ecc hia