Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

76 et ingens Capitolii vectigal singulis comessationibus exsorpsisset; aere alieno oppressus, rationes suas tune priraum coactus inspexit. Superfuturum sibi sestertium centies computavit : et velut in ultima famé victurus si in sestertio centies vixisset, veneno vitám finivit. Mily kimondhatatlan fényűzést tehetünk tehát fel ott, hol 10 millió sestertius szegénység volt : Quanta luxuria erat, cui sestertium centies egestas fuit. Aelius Lampridius Heliogabalus életében, kiről már több tekintetben emlékeztem meg, az emberiség ezen egyik szörnyéről azt mondja, hogy gyakran étkezése nem állott egyébből (cenas et Vitelii et Apicii ricit) mint rózsahal májából, fenyves és más ritka madarak velejéből, papagály- és fácánfejekböl vagy pedig páva és fülemile nyelveiből. Mi fölött nem is igen csodálkozhatunk, mert még ebeit is ludmájával, az állatkertjében levő oroszlánokat pedig papagályok- és fáczánokkal eteté. Ebédje rendesen legalább százezer sestertiusba került, de sokszor három annyiba. Minél ritkább és drágább volt valamely étel, annál inkább izlett neki ; sőt igen szívesen vette, ha drágára szabták az árakat, mert mint mondani szokta, ezen körülmény étvágyát csak fokozza. Időközönkint, mi nem is igen ritkán szokott történni, ép annyi drága eledelt, a mennyivel barátait megvendégelé, az ablakon öntetett ki : Exhibuit . . magides extis mullorum refertas et cerebellis foenicopterum et perdicum ovis et cerebelis turdorum et capitibus psittacorum et fasianorum et pavonum . . . Canes iecinoribus anserum pavit . . . fasianis leones pavit. Idem nunquam minus centum sestertiis cenavit, aliquando autem tribus milibus sestertium cenavit. Amabat sibi pretia maiora dici earum rerum, quae mensae parabantur, orexin convivio hanc esse adserens. -Tecít et per fenestram cibos totidem, quot exhibuit amicis. Mennyire különböztek ezen ujabb rómaiak a régiektől, kik épen oly egyszerűen étkeztek, mint rabszolgáik ; kik legfényesebb vendégeskedéseiknél nem más ételt helyeztek asztalaikra, mint a melyeket kertjeik és gazdasági udvaraik szolgáltatták : mig ellenben ezen fényűző és pazarló korcsnemzedék, mely a római erkölcsök sülyedésével számban fokozatosan gyarapodott, mindennapi étkezésére a szárazföldet és tengert is kimerité, sőt még a legtávolabbra eső provinciákból is mindent túlságos bőségben szerzett meg. Mig a rómaiak az élet egyszerűségével beérték, csak fából vagy cserépből készült asztali edényeik voltak. Akkor az egyszerű életmód oly becsülésben állt Rómában, hogy a censorok a város építésének 477-ik évében P. Cornelius Rufinust, ki már kétszer volt consul és egyszer dictator, a sanatusuból is kizárták, mert tiz font ezüstöt bátorkodott egy vendégségnél bizonyos asztali szer készítésére fordítani. Boldog idők, midőn még egy csekély ezüst eszköz oly fényűzésnek tekinteték, mely a Censorok szigorú eljárásának vala alávetve ! És mégis dacára a szigorú törvényeknek az ezüst készletek használata mégis igen általánossá lön, sőt még aranyból valók is jöttek divatba.