Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

69 piszkálókat hordott körül, a háziúr pedig a vendégeket kinálta Ver­tumnus süteményei- és gyümölcseiből. Ezek pedig engedelmeskedtek és minden előtt az alma és szőlő után nyúltak, de mennyire megijedtek, midőn minden érintésnél sáfrányos folyadékból készült illatár tódult ki a gyümölcsből és nedvesítette be őket (Petr. 60) : Omnes enim placentae omniaque poma minima vexatione contacta coeperunt eífundere crocum et usque ad nos molestus humor accedere. A jó kedv és vidámság mind­annyiszor fokozódott, valahányszor a titok teljes gyümölcsökhez hozzá­nyúlni megkisérlették ; mert mindannj 7iszor a szökdelő piros folyadék be­nedvesítette őket. Valóban, kiálta fel egyike a vendégeknek, Lentulus ma a legszokatlanabb módokon lep meg bennünket, csak egy a hiba, hogy egyébként nem mulattattat ma bennünket. íme a második asztalnál va­gyunk és még semmi szemgyönyörködtető előadás nem volt 1). Nem az én hibám feleié Lentulus, hanem Gallus barátunk, kinek tiszteletére itt össze­gyültünk, a mimjátékosok felléptetésétől, mint eleve terveztem volt, ma kérve visszatartott: különben magatok is látjátok barátim, mily lehangolt ma Lentulus. De menjünk innen, mert a nap leáldozott és egy másik tricliniumot már kivilágíttattam 2). Ha tehát senkinek se tetszik már a második asztal csemegéiből, ugy azt gondolnám, vonuljunk a másik trícli­niumba: talán a koszorú 3) alatt majd eltűnik ama borús felleg, mely Gal­lus barátunk homlokán ül. Félre tehát a falernumival és menjünk a má­sik terembe. Hasonlóan fényes ebéd volt ama cena pontificalis, melylyel a köztár­saság utolsó századának körülbelül közepe táján bizonyos Lentulus ünnepié papi hivatalának elfoglalását. Az erre szolgáló étlapot M a c r o­bius őrizte meg a Saturnaliák harmadik könyvében (III, 13): „Cena liaec fuit. Ante cenam echinos, ostreas crudas, quantum vel­lent, pelorias, spondylos, turdum asparagos subtus, gallinam altilem, pa­tinam ostrearum peloridum, balanos nigros, balanos albos : iterum spon­dylos, glicomaridas Urticas ficedulas, lumbos capraginos, aprugnos, altilia, ex farina involuta, ficedulas, murices et purpuras. In cena sumina, sin­ciput. aprugnum, patinam piscium, patinam suminis, anates, querquedulas elixas, lepores, altilia assa, amulum, panes Picentes." E szerint a gustatio két fogásból állott. Az első a következő étele­ket tartalmazta : sunt, fris osztrigát tetszés szerint, pelorumi kagylót, töviskagylót, fenyőrigót spárgával, hizott tyúkot, egy tál osztrigát és pe­(dentiscalpia) szolgáltatták, különben tollszárakból készültek. Martial. XIV, 22. Den­tiscalpium. Lentiscus melius ; sed si tibi frondea cuspis Defuerit, dentes penna levare potest. Ezenkivül V. ö. u. o. III, 82, 9, VI, 74. VII, 53. M Ezalatt azon játékokat és bohóságokat kell érteni, melyek a cena és se­cunda mensa közötti időt kitöltötték. 2) Petronius (73) szerint a cena után fürdöttek és : ebrietate discussa in aliud triclinium deducti sumus. * 3) Ivásközben koszorút szoktak fejőkön hordozni : miről alább bővebben.

Next

/
Thumbnails
Contents