Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

61 Val el nem árulta. E szertartás Nerva és Traján császárok idejében még meg volt. — Hogyan merészeltek tehát Rómában oly állat húsából enni. melyet másrészről oly tiszteletben tartottak, hogy majdnem istenitették azt? Hogy elveiket cselekedeteikkel összhangzásba hozzák azt mondották, hogy tiszteletök nem terjed a ludak összes nemére, hanem csak azoknak utódaira, melyeket a Capitoliumban közköltségen tápláltak. Tehát ezen szerintök tiszteletre méltó családból nem étkeztek, mert ez szent dologgal való visszaélés lett volna : a többi ludakat azonban habozás nélkül nyársra húzták. Vannak kik állítják, hogy idővel a rómaiak háladatlanságukban e nagy jótéteményről teljesen megfeledkeztek. Bizonyos, hogy Plinius kora előtt Rómában a ludhus élvezete általánosan el volt terjedve. Már emlitém, hogy a főétkezést, különösen vendégségnél, a rómaiak három részre osztották fel rendesen : előasztalra (gustus, gustatio, promulsis), tulajdonképeni étkezésre (cena) és másod- vagy csemege asztalra (secunda mensa). Tájékozás végett most elősorolom azon ételeket, melyek mindegyiknél előfordulni szoktak. a) Előételek il l

1) szolgáltak: kovászos fekete árpakenyér panis fermentatus magisque si ciharius vet hordeaceus est, káposzta brassica, saláta lactuca, kapor anethum, zsázsa nasturtium, bazsalyikoni ocimum ; urtica mi nem csak csalánt, hanem tengeri állatnövényt is jelent ; porcsin portulacu, gyenge fiatal retek radietda, kápri capparis, foghagyma allium, vöröshagyma cepa, málva malva, sóska lapathium, vörösrépa bet a, spárga aspagus

2), tök cucurbita, cseresznye cerasa, szeder mar a, minden érett gyümölcs poma omnia mitia, aszú vagy inkább fris füge ßcus arid<i sed ma gis viridis, fris szőlő uvae recentes, hizott kis szárnyasok, madarak pingues minutae aves, csiga cochleae, garum

3), besózott hal salsamenta, osztriga ostrea, óri») V. ö. Celsius II, 29. *) Síivel a spárga igen gyorsan megfől, innen e közmondás: asparago citius = gyorsan, azonnal. Suet. Aug. 87. 3) A gar um igen kedvelt mártás volt, mely besózott apró halakból, régente a garns, későbben a scomber nevű halakból készült. Ide tartozik az alec (vagy: allée, alex, allex) is, halmártás, nem pedig halié v. halikra (caviar), mely a garum üledékébűi készült tápláló leves volt. Különben az alec-et osztrigából és más teknős állatok és tengeri halakból, főképen a rózsahalból lmullus) is készítették. Y. ö. Plin. hist. nat. XXXI, 43: Aliud etiamnum liquoris exquisiti genus, quod garon vocavere, intestinis piscium, ceterisque quae abiicienda essent, sale maceratis, ut sit illa putrescentium sauies. Hoc olim conficiebatnr ex pisce, quem Graeci garon vocabant . . . Nunc e scombro pisce laudatissimnm in Carthaginis Spartarii cetariis (cetaria = tengerparti halastó a tengerrel kapcsolatban). XXXI. 44: Vitium huius est alex, imperfecta nec colata faex. Coepit tarnen et privatim ex mutili pisciculo, minimoque confici. Apuam nostri, aphyen Graeci vocant. quoniam is pisciculus e pluvia nascitur. Forojulienses (Forum Julii város Gallia Xarbonensis-ben, ma Frejus) piscem ex quo faciunt 1 upum apellant. Transiit deinde in luxuriam creveruntque généra ad infinitum : sicuti garum ad colorem mulsi veteris, adeoqne dilutam suavitatem ut bibi possit. Aluid vero (garum) castimoniarnm, superstitioni etiam, sacrisque Judaeis dicatum, quod fit e piscibus squama carentibus. — A muria pedig sós lé, sós viz volt. Plin. hist. nat. XXXI, 40: Hispániáé quadam sui parte e puteis hauriunt. muri am appellant . . Quin et e muria salsamentorum recoquitur, iterumque con-