Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

61 Val el nem árulta. E szertartás Nerva és Traján császárok idejében még meg volt. — Hogyan merészeltek tehát Rómában oly állat húsából enni. melyet másrészről oly tiszteletben tartottak, hogy majdnem isteni­tették azt? Hogy elveiket cselekedeteikkel összhangzásba hozzák azt mondották, hogy tiszteletök nem terjed a ludak összes nemére, hanem csak azoknak utódaira, melyeket a Capitoliumban közköltségen tápláltak. Tehát ezen szerintök tiszteletre méltó családból nem étkeztek, mert ez szent dologgal való visszaélés lett volna : a többi ludakat azonban habo­zás nélkül nyársra húzták. Vannak kik állítják, hogy idővel a rómaiak háladatlanságukban e nagy jótéteményről teljesen megfeledkeztek. Bizo­nyos, hogy Plinius kora előtt Rómában a ludhus élvezete általánosan el volt terjedve. Már emlitém, hogy a főétkezést, különösen vendégségnél, a rómaiak három részre osztották fel rendesen : előasztalra (gustus, gustatio, promul­sis), tulajdonképeni étkezésre (cena) és másod- vagy csemege asztalra (secunda mensa). Tájékozás végett most elősorolom azon ételeket, melyek mindegyiknél előfordulni szoktak. a) Előételek il l 1) szolgáltak: kovászos fekete árpakenyér panis fermentatus magisque si ciharius vet hordeaceus est, káposzta brassica, sa­láta lactuca, kapor anethum, zsázsa nasturtium, bazsalyikoni ocimum ; urtica mi nem csak csalánt, hanem tengeri állatnövényt is jelent ; porcsin portu­lacu, gyenge fiatal retek radietda, kápri capparis, foghagyma allium, vörös­hagyma cepa, málva malva, sóska lapathium, vörösrépa bet a, spárga aspa­gus 2), tök cucurbita, cseresznye cerasa, szeder mar a, minden érett gyü­mölcs poma omnia mitia, aszú vagy inkább fris füge ßcus arid<i sed ma gis viridis, fris szőlő uvae recentes, hizott kis szárnyasok, madarak pingues minu­tae aves, csiga cochleae, garum 3), besózott hal salsamenta, osztriga ostrea, óri­») V. ö. Celsius II, 29. *) Síivel a spárga igen gyorsan megfől, innen e közmondás: asparago citius = gyorsan, azonnal. Suet. Aug. 87. 3) A gar um igen kedvelt mártás volt, mely besózott apró halakból, régente a garns, későbben a scomber nevű halakból készült. Ide tartozik az alec (vagy: allée, alex, allex) is, halmártás, nem pedig halié v. halikra (caviar), mely a garum üledéké­bűi készült tápláló leves volt. Különben az alec-et osztrigából és más teknős állatok és tengeri halakból, főképen a rózsahalból lmullus) is készítették. Y. ö. Plin. hist. nat. XXXI, 43: Aliud etiamnum liquoris exquisiti genus, quod garon vocavere, intestinis piscium, ceterisque quae abiicienda essent, sale maceratis, ut sit illa putrescentium sauies. Hoc olim conficiebatnr ex pisce, quem Graeci garon vocabant . . . Nunc e scombro pisce laudatissimnm in Carthaginis Spartarii cetariis (cetaria = tengerparti halastó a tenger­rel kapcsolatban). XXXI. 44: Vitium huius est alex, imperfecta nec colata faex. Coepit tarnen et privatim ex mutili pisciculo, minimoque confici. Apuam nostri, aphyen Graeci vocant. quoniam is pisciculus e pluvia nascitur. Forojulienses (Forum Julii város Gallia Xarbonensis-ben, ma Frejus) piscem ex quo faciunt 1 upum apellant. Transiit deinde in luxuriam creveruntque généra ad infinitum : sicuti garum ad colorem mulsi veteris, adeoqne dilutam suavitatem ut bibi possit. Aluid vero (garum) castimoniarnm, superstitioni etiam, sacrisque Judaeis dicatum, quod fit e piscibus squama carentibus. — A muria pedig sós lé, sós viz volt. Plin. hist. nat. XXXI, 40: Hispániáé quadam sui parte e puteis hauri­unt. muri am appellant . . Quin et e muria salsamentorum recoquitur, iterumque con-

Next

/
Thumbnails
Contents