Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
53 melyekkel ily hivatalos egyénnek birnia kellett s előadja, mitől kelljen tartózkodnia, Az asztalkirályt közönségesen sors által választották, mi ugy történt, hogy négy koczkát (talus) vetettek, s kinek dobására mindegyik koczkán más-más szám került felül, pl. I, III, IV, VI, mi iactus Veneris-nek, vagy csak Tmws-uak neveztetett, az lön az asztal-király. Kinek dobására pedig mind a négy kockán ugyanazon szám esett felül, pl. IIII, IIII, IUI, IUI, az a legszerencsétlenebbül dobott, s dobása a „Canis" volt. De néha megtörtént, hogy az asztal-király tisztjében az részesült, ki erre a vendégek legtöbb szavazatát nyerte. Az ily asztal= király teendője volt szabályokat osztogatni az asztalnál, s bizonyos meghatározott büntetés terhe alatt megparancsolni, hogy mit kelljen minden egyes vendégnek cselekednie. így tehát majd innia, majd énekelnie kelle a vendégnek, majd pedig beszédet tartani vagy más ildomos módon a társaságot mulattatnia és a vig kedétyhangulatot fentartani. Néha az asztalkirály elrendelte, hogy ha egj 7iknek egészségére ittak 1) annyi pohárral kellett az illetőnek meginnia, a hány betű foglaltatott annak nevében, kinek egészségére az ivás történt. Ha pl. Augustus császár egészségére ivott valaki, mi ezen szavakkal történhetett: Bene te Caesar! akkor 6 cyathus vagyis pohárral parancsolt neki az asztal-király meginni, mert a Caesár szóban 6 betű foglaltatik. Ha pedig valaki az asztalkirály rendeleteit megszegte, büntetésül egy cyathus-szal többet kelle innia. Cicero gúnyosan mondja Verresről — act. II, 1. 5, 11 — hogy ez bár a római nép törvényeit mind lábbal taposá, az asztali törvényekhez mégis hiven ragaszkodék : Iste enim praetor severus ac diligens, qui populi Romani legibus nunquam paruisset, illis legibus, quae in poculis ponebantur diligentia obtemperabat. A főétkezés a rómaiaknál rendesen három részből állott: az előételből, az ebédből és csemegéből. Az előétel vagy előételes asztal, gustns, gustatio v. promulsis 2) rendeltetése volt az étkezést könnyű, az emésztést elömozditó és étvágyat gerjesztő ételekkel megkezdeni. Ide vonatkoznak Horatius satyráiból a következő helyek: II, 4, 27: Si dura marabitur alvus, Mit idus (egy kagyló) et viles pellent ohstantia conçhae Et lapathi brevis herba. II. 8, 8: qualia lassúm Pervellunt stomachum^) Az előételes asztal frigida /xmsa-nak is neveztetett, mert a hideg ételek, melyeket ekkor felet pocula sicut in symposio Xenophontis est. minuta atque rorantia . . . Quae quidem etiaiii in Sabinis persequi soleo, conviviumque vicinorum cotidie compleo, <jnod ad multam noctem quam maxime possumus vario sermone producimus. Ez ily szavakkal történt : Bene te, bene tibi, propino te, propino tibi. Ide tartoznak még a kifejezések : bibere nomen, literas, ad numerum. 2) Promulsis ; mivel ekkor mézzel vegyitett mustot v. bort adtak fel, mely vegyiilék állott 4I 5 bor-, mézből, vagy 1 0/n must-, 1/ I 1 mézből. 3) Kezdetben ez nem képezte külön részét az étkezésnek, mert a régieknél az ebéd csak két egyszerű fogásból állott, mint Servius Vergil magyarázója-ad Aeu. I. 726 — moudja : Nam, ut ait Cato, et in atrio et du ob us ferculis epula• b a h t u r antiqui; továbbá — ad. Aeu. VIII, 283-u na (mens a) carnis fuerat, altera pomorum: igy tehát az ebéd régente csak egy főételből és csemegéből állott.
