Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

50 zet használhatták ; az étkek felszelését pedig jobbadán az úgynevezett felszelő (scissor) végezte, innen az ars scindendi aves, scindendi opsonii magister kifejezések. Némelyek szerint Var ró első tesz emlitést az asztali késekről, melyek szerinte Bithyniából hozattak: invecti erant cultelli . . . e Bithynia. Különben tagadhatatlan, hogy felásott római sírokban ételmaradékok mellett evőeszközöket is találtak, még pedig kanalakon kívül késeket is elefántcsontból készült nyelekkel: legújabban Herculaneumés Pompejiben. Közönséges evőeszközök voltak a cochlearia és ligidae. A cochleare kisebb kanál volt kerekded öböllel és tiialaku nyellel (acui similis). Használni szokták először a betegek egy adag gyógyszer

1) vételére, mely Vs drachmának

2) felelt meg, azután pedig tojás és csigaféle ételeknél

3). A ligida

4), az előbbinél nagyobb, tulajdonképeni kanálul szolgált a lisztből készült ételeknél, melynek segélyével valószínűleg a puls nevü régi nemzeti ételt is ették a rómaiak

5). A mi pedig a villákat illeti, ezeknek használatáról csak annyit tudunk, hogy a konyhában az ételek felszelésénél okvetlenül szükségesek voltak, mikor kezdtek azonban a késsel közhasználatuaká lenni, erre nézve biztos adataink még hiányoznak. A furca, furcula és furcüla nem voltak asztali eszközök. Ebből tehát következik, hogy a köztársaság idejében és a császári korszaknak kezdetén, mikor a villák még teljesen ismeretlenek voltak, vagy a cochleare pótolta némileg a villát, mivel nyele hegyes alakban végződött (acui similis) : vagy pedig az ujjak

6) segélyével étkeztek, mely körülmény azonban épen nem jogosíthat fel bennünket arra, hogy e miatt tán müveletlenségről vádoljuk a rómaiakat, mert bizonyos, hogy a főzési mesterség tökéletesítésével és az étkezők ízlésének nemesedésével egyszersmind az illem elsajátításában ís emelkedtek és oly szigorú asztali törvényeket honosítottak meg, melyeket megszegni tilosnak tartottak, az ellenök vétkezőket pedig a műveletlenség gyanújával bélyegezték. A legnélkülözhetetlenebb asztali eszközök közé tartozott a sótartó, 1) Plin. hist. nat. 27, 5: Cochlearis mensura. 2) Isid. őrig. XVI, 26, 3 : Mensurarum pars minima cochlear, quod est dimidia pars drachmae. 3) Cochlea = csiga. Martial. XIV, 121 : Sum cochleis habilis, sed nec minus utilis ovis : Numqnid scis, potius cur cochleare vocer? 4) Martial. XIV, 120: Quam vis me Ii gui am dicant equitesque patresque ; Dicor ab indoctis 1 i n g u 1 a graminaticis. 5) Cato de re rustica 84. egy s a v i 11 u m nevű étel készítési módját adja, mely liszt, sajt, méz és tojásból áll, és azután hozzá teszi : pone cnm catillo (kis tál) et 1 i n g u 1 a. 6) Martial. III, 17 : Circumlata diu mensis scriblita secundis Urebat nimio salva calore manus . . Es V, 78, 6 : Ponretur digitis tenendus unctis Nigra caulicnlns virens patella. — Ovid. a am. III, 755 : Carpe cibos digitis — est quidem gestus edendi — Ora nec immunda tota perunge manu.