Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

19 A ivószarvak között (kerata), melyek kezdetben az ökör szarvaiból, későbben pedig ércből készültek, különféle alakokat lehet megkülönböztetni, legnevezetesebb itt a rhiiton. Ennek hegyes végén finom nyilas volt, melyen keresztül a bort igen kényelmesen lehetett szájjal felfogni. Az ivóeszközöket az úgynevezett mérőasztalokra v. pohárszékekre (abaci) szokták állítani, s használatra onnan levenni. Ily asztalok telve voltak mindenféle arany és ezüst edényekkel, melyeket gyakran sokkal értékesebbé tett az azokon kifejtett remek művészet, mint a drága arany, melyekből készültek. Dacára ezen mindenütt nyilatkozó pazarfénynek, mégis mé<r maradt főn valami, mi a régi szegénység- és egyszerűségre emlékeztett, s ez azon régi szokás volt, hogy a háziúr vendégei elé nem tett asztalkendőt

1) (mappa), melyet a vendégeknek maguknak kelle magukkal hozniok. S ezen nekünk tán igen feltűnő szokás, még Augustus korszaka után is sokáig fenmaradt. C a t u 11 u s panaszkodik egy bizonyos Asinius ellen, ki tőle vendégség alkalmával egy asztalkendőt elidegenített : miért avval fenyegeti, hogy csipös gúnyverset fog reá késziteni, ha azt neki vissza nem téríti. Marti a 1 i s majdnem hasonlót mond Hermogenes-ről, ki ily féle dolgokban már elhírhedt volt. „Egy vendég sem hozott — úgymond — magával asztalkendőt, mert mindegyik fél Hermoges tolvaj kezeitől. De Hermogenes azért még sem tért vissza üres kézzel : talált módot elcsenni az egész abroszt (mantele

2). Ha tehát valaki vendégségbe ment, az asztalkendőt rabszolga által maga után vitette, ki étkezés után azt ismét haza vitte, de nem üresen; mert szokásban volt abba az asztalról némi csemegéket vagy egyéb ajándékokat rakni: Praemia convivae det sua quisque suo, mondja Mariialis (XIV, I). Sőt meg volt engedve nejének, gyermekeinek, szomszédjainak, vagy ismerőseinek még ebéd alatt is az ételekből valamit elküldeni, anélkül, hogy az megütköző dolog lett volna, mi annyit tesz, mint : partes mittere, vagy de mensa mittere. A rómaiak még közvetlenül a császári korszak előtt is, igen egyszerű eszközökkel étkeztek, mire kiválólag azon körülmény is készteté őket, hogy bal oldalon fekve és balkezökre támaszkodva cs;ik a jobb ke') Erről már Horatius tesz említést, sat. II, 8, 63: Varins mappa compescere risum Yix poterat. 2) Mart. XII, 29 : De Herinogene fure : Attulerat mappam nemo, dum fúrta tiinentur : Mantile e mensa surripit Hermogenes. Ad cenam Hermognes mappam non attulit unquam A cena semper rettulit Hermogenes. Az abroszok-ról azt kell megjegyezni, hogy azok csak a császári korszakban kezdtek divatba jönni ; mert azelőtt az asztalokat nem szokták abroszokkal beteríteni, hanem ebéd közben többször letörölni. Ide vonatkozólag mondja Horác sat. II, 8. 10 : His ubi sublatis puer (rabszolga) alte cinctus acernam Gausape Igausapes = egy darab szövet) purpureo mensani pertersit . . . Isid. orig. 19, 26, 6: Mantelia nunc pro operiendis mensis sunt, quae. ut nomen ipsum indicat olim tergendis manibus praebebantur. 4