Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

37 ben tűrte a szegénységet, azt beszéli, hogy Aelia nemzetségéből származott tizenhat közeli rokonával egy silány kis rozoga házban lakott a városban, és hasonlóban mezei birtokán: itt éltek ők mindnyájan együtt feleségeikkel, gyermekeikkel: Filiarum Aelii . . . alteram duxit Aelius Tubero, vir optimus et. quo nemo Romanorum paupertatem praeclarius tulit. Etenim sedecim unius gentis Aelii unam exiguam domum possidebant, uniusque praedii fructibus se sustentabant, unaque ista in domo multis cum liberis et uxoribus habitabant. A régi rómaiaknál ugyanis nem a ház hozott becsületet urának, hanem az ur szerezte meg azt házának. Szerették a pompát és fényt az állam épületein feltüntetni, de magány embereknél a pazarlást és fényűzést gyűlölték. Saját személyöket illetve megelégedtek egyszerű házakkal, s legföllebb csak az elleneiktől elszedett tárgyak disziték azokat. Egy nyomorult viskó — úgymond Seneca (de consolatione ad Helviam 9.) — oly tetszésben részesült előttük, mint egy fényes épület, azért mert igazságszeretet, nagylelkűség, becsületesség és nemes érzelem honoltak azokban : Istud humile tugurium nempe virtutes recipit. Iam omnibus templis formosius erit, cum illic iustitia conspecta fuerit, cum continentia, cum prudentia, pietas, omnium officiorum recte dispensandorum ratio, humanorum divinorumque scientia. Mihelyt azonban pazar fényűzéssel kezdték a rómaiak felépíteni házaikat s ezekben vendégeik fényes megveudégelésére, erre szolgáló különös termekről is gondoskodtak, azonnal megfeledkeztek ama boldogobb régi idők becsülésre méltó egyszerűségéről is, minek az lón következése, hogy ama törvények is

; melyek az ősi egyszerűség megerősitésére törekedtek s az étkezésnél elterjedt fényűzés megszüntetését czélozták, csakhamar ismét feledékenységbe jutottak. A Censorok minden fáradozásai, támogatva a senatus és nép legbölcsebb férfiaitól, a rohamos áramlatnak határt szabni már képesek nem valának. Sőt mi több, az emiitett törvények még a főzés mesterségének tökéletesbitésére is szolgáltak, mely már most főfeladatává tette, a törvény által megengedett és névleg közönséges ételeket, finom hozzávalók beleelegyitése által igen Ízletes nyalánkságokká változtatni.

1) Lucullusnak sok szép és fényes étkező terme volt, s mindegyik egy istenség nevét viselte. Ezek egyikének megnevezése mindannyiszor utmutatásul szolgált udvarmesterének, hogy miképen kelljen az asztalt elkészítenie, mert minden egyes étkező teremnek meg volt saját díszítése és bútorzata, de még a megvendégelés is mindenütt különböző és saját!) Cicero egy 697 = 57. évben Gallushoz lad famil. VII. 26.) irt levelében hivatkozik is erre: Lex sumptuaria, quae videtur litoteta (litotes, görög szó = egyszerű életmód, átv. értelemben : fragilitas, gyarlóság) attulisse, ea mihi fraudi fuit. Nam dum volunt isti lanti terra nata (vagyis: herbas), quae lege excepta sunt, (vagyis: quae lege non prohibentur) in honorem adducere, fungos (gombát), helvellas (apró konyha zöldséget), herbas omnes ita condiunt, ut nihil possit esse suavius . . . Ita ego. qui me ostreis (osztriga) et muraenis (pettegetett ángolna, a régieknél nagyon kedvelt tengeri hal) facile abstinebam, a beta (vörösrépa) et a malva (málvaj deceptus sum.