Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

35 Sem idö, sém hely az evéstől öt vissza nem tarthatá, sőt áldozatok alkalmával a lnist még félig nyersen vette magához, a szentelt lepényeket pedig majdnem az égő oltár parazsai alól kaparta ki magának. Ha az utcán járkálva esetleg meglátta, hogy valahol az előtte való napról megmaradt ételeket árulnak, csakhamar megszerzé azokat s még menés közben elkölté. Mértéktelen pazarlása és falánksága rövid nyolc hónapi uralkodása alatt kilenc millió sestertiusba került, mely költségek fedezése nem egy város és család tönkre jutását okozta. Nem emlitve a reggeli és déli étkezéseket, melyek rendesen csak a gyermekek és mesterembereknél fordultak elő, csak azt kell röviden érintenem, hogy a görög és római irók közül, kik a rómaiak szokásairól értekeztek, a déli étkezésről mindnyájan megemlékeznek.

1) Plutarchus is azt mondja a rómaiakról, hogy bármily rangú egyének voltak is, délben némi eledelt vettek magukhoz, de csak otthon, egyedül s nagyon mértékletes módon. Este ellenban barátaik társaságában az elmulasztottakat ismét pótolták. Mielőtt a rómaiak főétkezésének leírására áttérnék, a cena szó kellő méltatására meg kell jegyeznünk, mit Fe s tu s (Sext. Pompeins) negyedik századbeli híres grammatikus (ep. p. 54, 4) mond: Cena apud antiquos dicebatur, quod nunc est prandium ; cespema-) quam nunc cenain appellamus. P. 223, 5 ; 338, 4 ; Scensas Sabini cenas dicebant. Quae autem nunc prandia sunt, cenas dicebant, et pro cenis respernas appellabant. A városi élet különféle foglalkozásai azonban, melyek a kilencedik v. tizedik óráig tartottak, későbben okvetlenül szükségessé tették, hogy a Cena a délutáni időre legyen áthelyezve, miközben az emberi természet követelte igény, az evés szüksége, a hatodik vagy hetedik órában rendesen beállott, mi a prandiuin-ot tette elherülhetlenné, miért is a cespema helyébe már most a Cena lépett. A főétkezés Cena, melyet hazai nyelvünkön tán leghelyesebben esteli ebédnek nevezhetnénk, a rómaiaknál közönségesen oly lakoma vagy vendégség volt, melyre a család összes tagjai, gyakran pedig ismerősök és jóbarátok is megjelentek. A vendégségnél minden, idö, hely, szolgálat s egyéb dolgok, lehetőleg a vendégek kényelmére és mulattatására voltak berendezve. számhatározó a ses tertio m eléhelyezve milliót és többet felfelé jelentett, pl.deciens (v. deciesl et septuaginta milies HS = 10000..0 + 70000 = 1070000 sestertius ; vagy mint Cicero mondja a Verres elleni beszédjében (Act. II, libr. 1, 39): HS. decies et octiugenta milies = 1000000 -+- 800000 = 1800:)>H) sestertius. ') így a többi között Martialis, VIII. epigr. 67, egy élősködőhöz, ki egy órával a déli idő előtt jött hozzá, azt mondá, hogy reggelire elkésett, ebédre pediir nagyon korán jött: Mane veni potius, nani cur te quinta moretur? Aut cur non sero, Caeciliane venis. Mely helyet Salmasius igy magyaráz : Hora ientacnli tertia aut quarta erat : umle Martialis eum, qui ad qnintam venerat pransnrus, sero venire dixit, ut ientaret': nimis tempore (nagyon korán), ut prämieret . . 2) Vesperna = esti étkezés, vacsora.