Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

33 saság körében lakmároztak. E helyen különösen csak a főétkezésről, ebédről,

1) szólhatok, mely némelyeknél a napi élvezetek sorát, másoknál a napi munkát, mindnyájoknál pedig a napot berekesztette. Ha visszapillantunk a római köztársaság legrégibb korába, azt találjuk, hogy a rómaiak majdnem kizárólag csak kerti növényekkel táplálkoztak, vagy pedig silány kásával, melyet búzalisztből (far, ador) készítettek s puls- vagy pulmentum-nak neveztek és egyszersmind a kenyeret is pótolá. A kenyérnek (panis) kovászszal való elkészítési módja csak későbbi szokás. Tulajdonképeni kenyér, habár csak mint nyalánkság, a gazdagoknál már Kr. U. előtt 302 óta fordult elő, de csak 170 óta jött általános használatba, mely év arról is nevezetes, hogy ekkor keletkezett Rómában az első pék-céh. Most már durva korpakenyeret ép ugy, mint v finom búzakenyeret (panis süigineus) sütöttek ; az előbbi panis ater, cíbarius és plebeius, a szegény emberek és falusi nép kenyere volt. Idejárult még több rendbeli hüvelyes veteményekből (legumina) álló egyszerű étel, mint : bab (faba), lencse (lens), borsó (cicer) ; továbbá zöldségből (olera) készült ételek: káposzta (brassica), vörösrépa és retek (béta., napus), hagyma (porrum), foghagyma (allium), vöröshagyma (cepa), ugorka (cucumis), tök (cucurbita) stb. Húsételek csak ritkaságok közé tartoztak. A közönséges ebédnél szokásban volt két tál étel állott búzalisztből, vízben és sóban főzött kásából (puls), és főzelékből. Öreg, dicsteljes férfiak és diadalmas hősök — úgymond Seneca — a kandalló mellett egy zugban ülve költötték el hüvelyes veteményből álló ételeiket, melyeket maguk termesztettek kertjeikben. Különben ők nem is értettek hozzá, fényes lakomát rendezni, hanem igen is az ellenséget háborúban legyőzni és béke idején az államot jól kormányozni, A samnitok követei M. C u r i u s t falusi birtokán ugy találták, midőn épen tűzhelye mögött hüvelyes veteményből készült ételét költé el. Kérésök abban állott, hogy a Senatussal az ő közbenjárásával üdvös békét köthessenek. Megtevén ajánlatukat aranyat és ezüstöt akartak a követek átnyújtani, mit a Samnit állam neki felajánlott. De Curius ezt el nem fogadá, és azt mondá, hogy az ő dicsősége nem abban áll, hogy ő neki legyen aranya és ezüstje, hanem hogy alattvalói birjanak aranynyal és ezüsttel, s igy bocsátá el magától azokat : Jegyezzétek meg, hogy sem fegyvereitek engem le nem győztek, sem pedig pénzetekkel megvesztegetni képesek nem valátok.

2) *) Egyéb étkezéseik voltak : a) i e n t a c u 1 u m (ientare) vagyis reggeli falatozás, felkelés után, mi kenyérből és sóból, vagy borba mártott kenyérből, szárított szőlőből, sajtból, téjből és olajbogyóból stb. állott. — b) p randi um, villás reggeli, a mi déli időnknek megfelelő hatodik órában, hora sexta. E második reggeli hideg vagy meleg ételekből álott: mire azután következett a déli nyugalom, meridiatio. 2) Valerius Maximus, IV. 3 : idemque fortitudinis perspectissimum specimen, samnitum legatis agresti se in scamno assidentem foco, atque ligneo catillo coenantem (quales epulas, apparatus indicio est) spectanduin praebuit. Ille enim samnitum divitias contemsit ! Saninites eius paupertatem mirati sunt. Nam cum ad eum magnum auri pondus publice raissum attulissent, benignis verbis invitatus, ut eo uti vellet, et vultum