Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

3Í a fürdöházakban egyenlőség uralkodott, s mindenkinek egyenlő joga volt oda belépni, még ingyen is, ha t. i. a császárok ingyenes fürdőt (balneum gratnitum) engedélyeztek, mely bőkezűségben a nép, nyilvános császári kedvezmények alkalmával részesült. Gyakran megtörtént, hogy a világ urai alattvalóikkal együtt fürödtek. Titus császár, midőn az általa épitett nyilvános fürdőházban fürdőzött, még a legalsóbb néposztályt is oda bocsátotta. Alexander Severus nyilvánosan a nép között szokott fürdeni s csak bíborpalástja kölönbözteté meg őtet a többi emberektől. Kezdetben a nyilvános fürdőkben az illem szabályainak szigorú megtartására erélyes intézkedések történtek, s az úgynevezett vegyes fürdőkről szó sem volt. Sőt illetlennek tartották, ha egy atya felnőtt fiával, vagy vejével együtt akart volna fürdeni. P 1 u t a r c h

1) mondja Catóról, hogy sohasem fürdött együtt fiával : neque unquam v.na cum eo lavit, s hozzá teszi, hogy az akkor megszokott illem volt: Hic sane mos omnibus videtur fuisse Romanis communis, nam generi . . . pudorem servantes communia cum soceris lavacra vitarunt. Tehát a vők sem fürödtek együtt ipáikkal. De nemsokára e téren is, mint egyebütt nagy változás kezdett beállani, s a régi erkölcsök, melyeket az egyszerű életmód támogatott, a fényűzés terjedésével arányosan tünedeztek s habár voltak császárok, kik jó irányban kívántak haladni, mások ismét ellenkezőleg intézkedtek. A rómaiak először melegben s reá azonnal hidegben fürdőitek. Régi időben langyosan melegített vizzel is megelégedtek, de nem sokára majdnem forró vizet kívántak a fürdésre. A hideg viz, melynek segélyével Antonius M u s a, Augustus császár háziorvosa, urának egészségét szerencsésen helyre állitá, igen veszített értékéből, midőn Marcellus császár hideg fürdő után meghalt. Ennek dacára egy C h a r m i s nevü orvos Massiliából, a meleg fürdés elvetésével ismét a hideg vizet hozta használatba. A rómaiknál egy-egy fürdés hosszabb ideig szokott tartani, mit azon körülménynek lehet felróni, hogy a bőrt egy kés-féle, vas-, vagy szaruból készült vakaróval (strigilis) szokták megdörgölni. A e 1 i u s Spartianus, Hadrián császár életirója, egy különös, erre vonatkozó esetet beszél el, mely egykor a császárral megtörtént, ki igen szeretett a nép között fürdeni. Egy alkalommal ugyanis azt vette észre, miként dörgölé testét a falon egy hadastyán, kinek senkije sem volt, ki neki e szalgálatot dörgölő segélyével megtette volna. Hadrián még a táborozásból ismervén öt kérdezte tőle, miért végezné ezt ő maga? Mire az öreg röviden válaszolt: mert nincs rabszolgám! Nemsokára a császár egynél több rabszolgával is megajándékozá őtet és azok eltartására még elegendő pénzt is adott neki. E fejedelmi tett, mely annyi ember szemeláttára történt, nem maradhatott titokban a városban. Legközelebb, midőn a császár ismét a fürdőbe jött, már egész serege jelent meg azoknak, kik a császár szemei előtt buzgón dörgölték a falhoz testeiket, azon reményben, hogy részökre is adományokra nyujtandja ki a császár jótékony kezeit. A helyett azonl) Cato maior: XX. 8. 9.