Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

9 A rómaiak sétájokat gyalog, kocsin vagy gyaloghintón végezték. Az elsó sétálási módot ambulatio-nak, a másodikat gestatio-nak nevezték. Legrégibb időben oly helyeken keresték e tesi és lelki felüdülést, melyek leginkább feleltek meg egyszerűséghez szokott ártatlan kedélyeiknek, t. i. a szabad természetben. Régente ugyanis egy lassan csörgedező patakot árnyas erdőt, szép ligetet vagy közelbe eső zöldellő pázsitot sokkal többre becsültek a pazar fényűzés kórságában szenvedő későbbi kor költséges épületeinél vagy palotáinál. A kezdetben szerény anyagi körülményekhez szokott és falusi egyszerűségben felnevelkedett római nép idővel oly kényes és önzővé lőn, hog}

r már alvását és sétáját sem végezlieté nagy költekezések és pazar fényűzés nélkül. Elvezet után törekvő vágyaikat semmiféle időjárás meg nem gátolhatá! Hozzájok nem illő dolognak tartották, ha sétálni akartok, a derült időt előbb bevárni : vagy pedig külsőleg csinos városukat az esőzések undokságainak kitenni szinténrestelték ! Tehát kényelmök emelésére a művészethez fordultak : fedeti sétányokat és l.osszu csarnokokat készittetének maguknak, melyeknél a művészies kivitel és gazdag fény egyképen vetélkedének az elsőségért. A csarnokokat és sétáló helyeket márványoszlopok környezték ; padozat és fal szintén márvány valának, ezenkívül pompás boltozatokkal voltak ellátva. E díszes épületek azonban nem álltak üresen, hanem képszobrok-, festmények- és egyéb kitűnő műremekekkel valának kiékesitve, mi főképen akkor történt Rómában, midőn a művészetek mindennemű remekei iránt való érdeklődés kezdett meghonosodni, és a már hatalmas és dúsgazdag római nép szokásává lett városokat sct egész provinciákat is becses műremekeitől megfosztani. Az első öt században, sőt még tovább is, Róma csak harcias tekintetet nyújtott szemlélőjének: barbaroktól meghódított fegyverek és véres zsákmányok valának csak láthatók, mint ez harczias és hatalomban terjeszkedő néphez illik, mely diadalivek- és győzelmi jelvényekben szereti nézni városáuak legszebb ékességeit. A művészet remekei azonban még is csak akkor lettek jobban ismeretesekké Rómában, mikor Marcellus, ScipioAemilius Paulus, Mummius és mások az Ázsia- és Macedóniában, ugy szintén Syracusae és Corinthus városokban található e nemii szép tárgyakat általános közszemlére bocsátották. E gyönyörű tárgyak szemlélése, csak növelé a liiu Ízlésekre már úgyis igen hajlandó rómaikban az ily dolgok birtoklása utáni vágyat, melynek kielégítésére már nem irtóztak sem rablás-, sem pedig erőszaktól. Ez állítás igazolására vonatkoztathatjuk Li viu s történetirónak (XXV. 40) következő megjegyzését : A képszobrok és festmények, melyeket Marcellus (540 = 212) Syracusae-ból Rómába szállított, ellenségtől szerzett zsákmányok valának ugyan, miket a háború-jog is megengedett: azonban ama vakmerőségnek és hírvágynak forrását, melynek a rómaiak hódoltak igen helyesen kereshetjük ezen időben. Mert a féktelen vágy először csak a provinciákba késztette őket, hogy válogatás nélkül, lelkiismeretlenül foszszák ki az istenek templomait és a házakat, a nekik azelőtt teljesen ismeretlen görög műremekek megszerzése végett, azután pedig, hogy szentségtörő kezekkel saját honi iste-