Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

5 nyes hártyát. A recze hártya kilencz rétegből áll (2. ábra). Belülről kifelé haladva, az első réteg igen finom fedő hártya; a második réteg a látó ideg szálainak a rétege; a harmadik az idegsejtek rétege; ezen idegsejtek a szürke agy sejtjeihez hasonlítanak; a negyedik a szürke szinü s igen finom szemcsés réteg, közbeeső függélyes szálakkal; ötödik a belső szemcsés réteg; hatodik a középső szemcsés réteg, finom rostokkal; hetedik a külső szemcsés réteg; nyolczadik egy igen finom hártya; kilenczedik a pálczikák és kúpok rétege, mely réteg az edényes hártyával közvetlen érintkezésben van. A pálczikák szorosan állanak egymás mellett s közbe-közbe fordulnak elő a kúpok. Mind a pálczikák, mind a kúpok iránya a reczehártya felszínére függélyesen áll. A kúpok legnagyobb számban vannak a sárga foltban; a látás is itt a legtökéletesebb. A pálczikák és kúpok szabályszerű elhelyezése arra enged következtetni, hogy a látás műveletében nekik fontos szerep jutott. A fénysugárnak, mely a szembe jön, át kell haladnia előbb a nyolcz rétegen s csak a kúpok és pálczák retegében fogja a szükséges idegingert létesíteni, mely inger azután az agygyal közöltetvén, bennünk a látás érzékletét kelti. Azon ponton, hol a látó ideg a szembe lép, e rétegek hiányzanak ; azért mint Mariotte kimutatta, az ezen helyre eső fénysugarak nem is keltenek fel bennünk látásérzékietet. A reczehártya ezen pontja vakfoltnak neveztetik. 2. ábra. Tegyük fel, hogy a 3. ábrát vízszintesen tartjuk oly távolságban, a mely távolságban a jó szem olvasni szokott, s az ábrán levő kis, fehér keresztet 3. ábra.