Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

25 Az előzőkben a látásról szólva, megkisérlettük bemutatni a 1 á t á s érzékét, a szemet ; ismertettük továbbá a látás érzékleteit, s megemlékeztünk a látás körében előforduló érzékcsalódásokról is. A mondottakból látható, hogy szemünk azon érzék, mely legbővebben szolgáltatja a táplálékot szellemünknek. De ez az éremnek csak egyik oldala! A szem nem csupán azért fontos, mert ő közvetíti számunkra legnagyobb mértékben a külvilág megismerését, hanem azért is, mert a szem egyszersmind a lélek tükre! Vagy nem nézünk-e embertársunk szemébe akkor, ha megakarjuk tudni, vájjon igazat mond-e, vagy pedig sem ? Nem iparkodik-e a biinös bírája szeméből kiolvasni, vájjon van-e még számára kegyelem, vagy pedig már minden el van veszve ? A szem az, mely egy pillantásával boldogítani, s egy más pillantásával reményeinket megsemmisíteni képes ! A szem e szereplése már a physiognomia körébe tartozik; mi csak utalni akartunk jelenleg reá: bővebben, esetleg más alkalommal ! Dr. Biatsy Demjén.