Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

13 Látjuk tehát, hogy a három alapszínből a színkép többi színeit mind le tudjuk származtatni; a szinképi szinek pedig egymással, vagy fehérrel s feketével keverve minden lehetséges szint létre hoznak, azért: az összes külvilági szinek a reczehártya háromféle idegrostjainak különböző fokú ingereltetése folytán érzékelhetőkké válnak. A szín érzéklésére rendelt idegrostok úgy látszik nincsenek a reczehártyán egyenlő mértékben felosztva; így a kísérletezés folytán kitűnt, hogy a vörös szin érzéklésére szolgáló idegrostok a reczehártya előrészében hiányzanak ; miről könnyen meggyőződhetünk, ha kezünkbe egy darab vörös spanyolviaszt véve, azt a látás határa felé mozgatjuk, — miközben szemünkkel folytonosan előre nézünk — ; a látás határához érve, a spanyolviaszt látjuk ugyan, de többé nem vörösnek, hanem feketének fog látszani ; vörös színét azonban ismét vissza nyeri, mihelyt visszafelé mozgatjuk. Ezen jelenség nem mutatkozik akkor, ha zöld színű tárgygyal teszünk kísérletet; miből következik, hogy a recze hártya előrészén hiányzanak a vörös szin iránt érzékeny idegrostok. Ha valamely szemben hiányzanak a vörös szin iránt érzékeny idegrostok, vagy ha meg vannak ugyan, de érzékenységüket bármely okból elvesztették, akkor keletkezik a vörös szin vakság. A vörös szinvakságon kívül van még zöld és viola szinvakság is; ez utóbbiak szintén a megfelelő idegrostok hiányában, vagy azon körülményben lelik magyarázatukat, hogy a nekik megfelelő idegrostok érzékenységüket elvesztették. A vörös szinvakság nem nagy ritkaság ; majdnem minden huszadik ember képtelen a vörös szin tiszta érzéklésére. Az ilyenek beszélnek ugyan a vörös színről, mert a társalgás folytán értesültek arról, hogy ilyen szin is van, de hogy tulajdonképen milyen az, azt nem ismerik; mert az érzékleteket csak közvetlen érzéklés folytán ismerhetjük meg; szóbeli közlés utján róluk fogalmat alkotni soha sem fogunk tudni. A vörös szinvakságban szenvedő emberek a nap színképét sokkal rövidebbnek látják; mert náluk a színképből a vörös szinek hiányzanak. A világ is részben más színben tűnik fel előttük, mint mi előttünk; a mi az ép szemben fehér szinnel bir, az az ő szemükben zöldes-kék fog lenni; de ők ezt azért fehérnek nevezik; mert valahányszor ezen szin jelenik meg előttük, ember társaiktól a fehéret hallják emlegetni. A zöld szin vakságban szenvedő a zöldet feketének látja; a színképben csak a vöröset és kéket tudja jól megkülönböztetni; a sárga úgy tűnik fel előtte mint világos piros, a fehér pedig rózsaszínűnek látszik előtte. A violaszín vakság igen ritkán fordul elő; azért nem is lehetett még eddig alaposan megfigyelni. A szinvakság rendesen öröklött; de úgy is keletkezhetik, ha szemeinket a félhomályban megerőltetjük. A szinvakságról szólva, meg kell emlékeznünk a látás egy másik akadályáról is, és ez: a hályog. A hályognak két faja van; úgymint a szürke hályog és a fekete hályog. A szürke hályog lényegében nem egyéb, mint a. lencse elhomályosodása; ezen elhomályosodás következtében a fénysugarak nem eshetnek a reczeháríyára, tehát látásérzéklet sem keletkezhetik. A szürke