Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887

27 minden korú, rangú és sorsú férfiak és nők, hanem maguk a falak, házak és templomok viszontlátásomon örömtől elragadtatva lenni látszottak."

1) Mindaz, mi a most emiitett tüntetésekre vonatkozik, nem csak a köztársaság korszakában, hanem a császárok uralkodása alatt is megvolt azon külömbséggel, hogy utóbbi időben oly, majdnem esztelen szokás jött divatba, melynek hasonló példáját addig még senki sem látta. Azt vélték ugyanis, hogy az általuk kifejtett fénynek és pompának csak akkor van igazán látszatja, lia a rabszolgák, szabadosok és védenczek egész seregei haladva utánnuk, mindenkinek nyilvános látványul szolgálhatnak : mely hiúság az ily fényűzést gyakorlóknak nem csekély költségébe került, miután nagy jutalomban kelle részesiteni azokat, kik ily diszmeneteket jelenlétökkel megdicsőíteni segitének. Juvenál egy helyen leírását adja ily diszmenetnek, állítván, hogy találkoztak előkelő egyének, sőt még tisztviselők is, kik csupán kapzsi vágytól indíttatva, maguk is ily alávaló népcsoport tömegébe elegyedtek, hogy azután azon pénzbeli vagy ételjutalomban részesüljenek, melyeket a nagyok hazatérésök után kegyenczeiknek és szolgáiknak a ház kapujánál kiosztani kegyeskedtek, hogy más alkalommal hasonló kíséretben és kitüntetésben részesüljenek.

2) Végre a hatodik vagy déli óra elérkeztével mindenki haza ment, hol keveset étkezett. Ezután déli nyugvást tartottak, mi Rómában az egészség föntartása végett szükséges volt, mely szokás hasonló okokból ott még napjainkban is rendesen megtartatik. * * * Evvel végére jutottam annak, mit a rómaiak erkölcseiről, mindennapi foglalkozásai- és szokásairól ez alkalommal tárgyalni kívántam ; s hogy befejezésül egy teljesebb egész végett a rómaiak egyéb napi foglalkozásait is röviden érintsem, álljanak itt Martialisnak (4, 8 ; 3, 86) szavai, melyekből *) Az eredeti szöveg szóról szóra: Ac meus quidem (reditus) is fuit, ut a Bruudisio usque Romám agmeu perpetuum totius Italiae viderit. Neque enim regio ulla fuit uec municipium neque praefectura aut colonia, ex qua non ad me publice venerint gratulatum. Quid dicam adventus meos? quid eft'usioues hominum ex oppidis? quid concursus ex agris patrum familias cum coujugibus ac liberis? quid eos (lies, qui quasi deorum immortalium festi atqua sollemues apud omues sunt adveutu meo redituque celebrati? Unus ille dies mihi quidem immortalitatis instar fuit, cum iu patriam redii cum senatum egressuui vidi populumque universum, cum mihi ipsa Roma prope convulsa sedibus suis ad couplectendum conservatorem suum progredi visa est. Quae me ita accepit. ut modo omnium generum, aetatum, ordinum omnes viri ac mulieres, omnis fortunae ac loci sed etiam moenia ipsa viderentur et tecta urbis ac templa laetari. 2) Ily pénzbeli vagy étek-ajándék sportula-nak nevezteti. E szó tulajdonképen kicsinyítő jelentését teszi a sporta-nak, mely asportare (= elvinni) igé-ből származik. Eredetileg mindkét szó káka-, nád- vagy fűzfa-vesszőből font kosarat jelentett. Későbben kenyeret, hust vagy egyéb, különféle alkalmakkor kiosztatni szokott ételeket tartottak ily kosarakban, mely szokásból azután ama két szónak képleges értelemben való használata jötr szokásba. Ezenkívül a sportula és sport a szók, még a nyilvános lakomák egy nemét jelentették, melyekre mindenki kiilöinbség nélkül meg szokott hivatni a midőn ily kosárkában kapta ki részletét. Végre a sportula szó még mindennemű ajándékot és jutalmat jelent.