Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

8 Mi úgy hiszsziik, hogy Darwin, Vogt, Moleschott, Büchner, Czolbe, szóval az ujabb istentelen iránynak apostolai mégis csak meggondolhatnák a dolgot, mielőtt a tudományos anathemat kimondják oly nevek ellen, melyek a tudomány egén első rangú csillagokként fognak ragyogni akkor is, midőn a bolygók és asteroidok hamis fény őket már rég elveszték. Mindenesetre kemény csapás ily fajta tudósokra nézve, midőn Liebig, a higgadt chemikus egyszerűen „sétálóknak" nevezi ezen utóbbiakat a tudomány birodalmában, és igy már a mondottakból is azon következtetésre vagyunk jogosítva, hogy néma valódi tudomány az, mely a vallásos világnézlettel való állítólagos ellenmondást felállítja, hanem annak csak egy elfajzása, mely a tudomány dicső nevével visszaél, azt hívatlan és jogosulatlan módon monopolizálja. E körülményt nem hallgathattuk el, mert semmikép sincs szándékunk az igaz tudomány és annak képviselői ellen síkra szállnunk, hanem csak azt akarjuk kimutatni, hogy itt tulajdonkép csak a tudománynak egy elfajzásával van dolgunk és nem magával a tudománynyal. Egyébiránt megengedjük még azt is, hogy mindaz a mit eddig álláspontunk támogatására felhoztunk, még nem szoros bizonyíték arra nézve, hogy az állítólagos ellenmondás a valóságban nem létezik. Mert a tekintélyek bizonyítéka, ha mindjárt nyomós is minden emberi dologban a végeldöntést itt nem hozhatja meg, de mindenesetre a kérdéses ügy előnyére válik. E szerint tehát az istentelen világnézlet egyes dogmáira kell annyiban kitérnünk, a mennyiben ez, egy fölötte megejtendő tudományos ítéletre szükséges. Itt a részletkérdések végtelen tág tere nyílik. Nekünk azonban egy értekezés szük keretén belül csupán a vallásos világnézlet ellen érvényre emelt resultatumokra kell ügyelnünk, mert tulajdonkép ezekkel hánykolódik az ellentábor, állítólag ezekből evidens, hogy Istennek a világhoz és az ő alakulásához semmi köze, és szerintök a tények kérlelhetetlenek ugy mint a számok. Ezen állítólagos tények belső rokonságuknál fogva egy összefüggő láncot képeznek, melynek első szeme a Laplace-féle világképzési rendszer, és igy különösen földünk képzése ; második szeme az úgynevezett „generatio aequivoca" vagy ősnemzés, melynek feladata lenne megmagyarázni, miként keletkezett Istennek beleavatkozása nélkül a szerves világ a szervetlenből; a harmadik szem a Darwin-féle elmélet, mely Istennek közreműködését a szerves világ egyes fokozatainak létrehozásánál, tehát a növények, állatok és ezek különböző fajainak keletkezésénél fölöslegesnek mondja. Az utolsó a majomelmélet, mely az embert is ezen természeti folyamatba belevonja, miáltal a lélek halhatatlansága elesik, a mint ezt a materialistikus physiologia tanítja. Látjuk, hogy itt az úgynevezett természetes világteremtéssel állulik szemben, Isten minden természetfölötti, alkotói közreműködésének kizárásával.