Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

5 mely által a tudomány, kölönösen a természet, állítólag a vallás bilincseitől megszabadult és szabad lábra helyezkedett. Mit kelljen ezen módszerről tartanunk, értekezésünk folyamában majd későbben kifejtjük ; egyelőre csak annyit jegyzünk meg, hogy Baco irataiban a régi vallásos világnézlettel való ellenmondás még nem található fel. Ámde az ür vallás és tudomány közt mindinkább tágult. Minél inkább ébredt a tudomány kincseinek megnyitása- és tapasztalatai által öntudatra, annál jobban kezdé az ő létét érezni. Határainak folytonos kibővítése által szellemi nagy hatalommá fejlődött és már-már nem egy fölfödözésében vélt ellenmondást láthatni a vallásos világnézlettel. Azonban nyilt harcba részint fiatalságánál, részint dajkája iránt való veleszületett kegyeleténél fogva nem bocsátkozott. A tudomány ezen félénksége azonban nem sokára eltűnt, a midőn a vallási eszmék forrongása és a philosophikus tévedések a hitetlenség számára a tért lassanként előkésziték. Már a mult, de még inkább a jelen században és annak legutóbbi idejében egy határozott vallásellenes irány keletkezett, mely a vallásos világnézletet egyenesen és nyíltan megtámadja. Hosszú idő kellett, míg Bacotól egészen Vogtig és társaiig a széditő mélység teljesen kibővült, mely most iszonyatos torkát kitárva azon két világnézletet igyekszik egymástól szétválasztani, melyet valaha ezer és ezer szál egymáshoz fűzött ! Es hogyan hangzik ezen uj világnézletnek symboluma, mely a valláséval ellentétben áll? Éppen ellentétben a vallásos nézlettel, mely a világot keletkezésében és fejlődésében Istentől teszi függővé : az ellennézlet szerint Isten helyébe az örök ősanyag lép, az alakitó isteni tékonyság helyébe a vak, önmagától fejlődő természeterő. Szerinte a természetéletnek különböző fokozatai, a szervetlentől átmenve a szervesek fokain, t. i. a növényi és állati életen, sőt még az embert is ideértve: ezen tisztán természeti fejlődésnek productumai; az ember tehát nem Isten teremtménye, hanem a természeté; következőleg nem is tartozik Istennek semmivel, hanem csak a természetnek kell adóznia! És ezzel a vallásos világnézlet alapjaiban megtámadtatik. Könynyen belátható, hogy ezen nézletnek végiránya az istentagadás, a nyilt atheismus, mely irány napjainkban már minden tartózkodás nélkül hirdettetik. Nem cselekszünk tehát helytelenül, ha őt e kifejezéssel „istentelen világnézlet" illetjük. És ez azon ellenség, a ki ellen sikra szállunk. A győzelmet azonban nem becsmérléssel, hanem érveléssel akarjuk magunknak kivivni; sőt igazat is adunk az ellenfélnek, ha állításait tudományosan bebizonyítani képes. Viszont a magunk előnyére érvényesítjük ama jogi elvet: Melior est conditio possidentis; mert nem akarnók azt, a mi számunkra a Legszentebb és Legmagasabb, valami ujjal felcserélni, nehogy ugy járjunk mint azon amerikai benszülöttek, a kik a spanyolok üveggyöngyeiért tömör aranyukat oda adták.