Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

23 ha az egész mindenséget előre is egy magasb, semmiféle törvénynek alá nem vetett akarat kifolyásának tekintjük."

1) Erre azt mondjuk, hogy a dolgoknak az ő természetes és legközelebbi okaikból való magyarázata éppen nem fölösleges vagy plane elvetendő, sőt határozottan rosszalandó azok eljárása, kik a természeterők működését az isteni causalitással szemben háttérbe állítják, vagy éppen tagadják. Mert ez által ugyanis mindenekelőtt az Isten változatlan lényének változékonyság tulajdoníttatnék, a mennyiben különböző dolgokban különbözően működnék. Ez által továbbá ellenmondás keletkeznék az evidens tényekkel, melyek a dolgoknak természetök szerinti működését elég világosan bizonyítják. Ha továbbá a természeterők maguk nem működnének, hanem Isten egyedül és közvetlenül, akkor teljesen fölösleges munkát végzett volna midőn még más dolgokat is teremtett hatások létrehozására, és ez ellenmondás volna az Isten bölcseségével. Isten tehát a dolgoknak nemcsak létet tulajdonított, hanem beléjük helyezte egyszersmind a tékonyságot is, hogy ez által is ő hozzá némileg hasonlítsanak; tőlök tehát e tékonyságot elvitatni annyit tenne mint az isteni teremtői erő teljéből valamit elvenni. Ugyanez az isteni jóságra nézve is állana, ha a teremtmények, melyek jóságukat Istentől nyerték, azt maguk is másokra át nem származtathatnák. Végre az egész világegyetem rendje azon alapszik, hogy minden dolog a maga természete szerint működjék, és minden természettudomány attól tétetik függővé, hogy mi a dolgoknak sajátos működési módjából azoknak lényegére következtethetünk. E szerint tehát a dolgoknak működését visszavezethetjük az Istenre mint végső okra, anélkül, hogy azért saját működésüket tagadnók. Mindez azt bizonyítja, hogy a vallásos világnézlet elég terjedelmes arra nézve, hogy mindazt, a mi helyeset a természettudomány az ő haladása és fejlődése folytán napfényre hozni képes, magába fogadja. Ily értelemben nyilatkozik sz. Ágoston, a genialis hippoi püspök, ha az ő művében

2) azt állítja, hogy Isten a teremtés actusában minden dolognak csiráját, vagyis az úgynevezett „in sitae ration es" eredetileg az anyagba úgy szétszórta, mint a magot, (tamquam seminaliter sparsit in ictu condendi). És mivel a teremtmények egymásutánjai egymást kölcsönösen föltételezik, úgy egészen természetszerűen ezen egymásutánban kellett fejlődniök. E szerint tehát sz. Ágoston az ismert 6 teremtés-napot nem veszi betű szerinti értelemben közönséges napok gyanánt, hanem ideális értelemben mint aféle hat fokozatot, a mely ') »Wer bei der Deutung der Natur an übernatürliche Weisheit, an willkürliche Schöpfung appellirt, der verzichtet damit zum Voraus auf die Notwendigkeit einer natürlichen Erklärung, denn diese Mächte sind für ihn bereit jeden schwierig lösbaren Knoten zu durchhauen, und consequenterweise ist jede Forschung über den naturgesetzlichen Zusammenhang der Welt überflüssig, wenn man die Totalität derselben zum Vorneherein als den Ausfluss eines höheren, keinem Gesetze unterworfenen Willens betrachtet.* 2) De Genesi ad litt. IV. 51.