Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1885
13 reismerhetetlen volt. . . . Delejes alvóját puszta akaratával izommerevedésbe liozta s teljesen érzéketlenné tette Majd a közönség köréből kért fel egy nőt, hogy üljön a zongorához és játszék egy darabot .... Regazzoni a nő háta mögött állva, körülbelül 15 lépésnyire, egyszer egy taglejtést tett, mire az a zongora játékot tüstént félbeszakította s nem volt képes tovább folytatni; azután egy oszlop mellé vezette a nőt, a honnan az a legnagyobb erőfeszités mellett sem tudott mozdulni» . . . stb. Zöllner tanúsága szerint Hansen-nek is sikerült izommerevedést létre hozni Lipcsében. ') Az izommerevedés sajátszerű alakja az u. n. félmerevültség ; a midőn a delejezett egyén testének egyik része mintegy holt, a másik pedig rendes állapotban van. Berger és Haidenhain 2) ezen állapotot egyoldalon történő kézvonásokkal hozták létre; eltüntetésére pedig, vagy a másik oldalt is delejezték, vagy a merevült részre egyszerűen ráfújtak, mire a merevültség — mintegy varázsütésre — egyszerre eltűnt. Braid 3) a félmerevültséget úgy hozta létre, hogy először az egész testet megmerevítette, azután az egyik részt felébresztette, a másikat pedig a merevedett állapotban hagyta ; az egyik részt felébresztését ugv eszközölte, hogy a delejezett egyén egyik szemére ráfujt, vagy azt gyengén megnyomta, mire a test azon részén (ha a jobb szemet nyomta meg, a jobb oldalon,) a merevedés azonnal elmúlt. Az izommerevedésnek egy másik faja az u. n. kataleptikus merevedés 4), a melynél az izmok feszültsége nem oly nagy fokú, mind a merevedés egyéb jelenségeinél ; mig ugyanis a többieknél a tagok hajlithatatlanok, s a test olyan mint egy darab fa, addig a kataleptikus merevedés beáltával, a tagok külbehatás következtében helyzetüket könnyen megváltoztatják, csakhogy azon helyzetben, a melyet utoljára felvettek, megmaradnak. Jellemző a kataleptikus merevségre, hogy az olykor a delejes állapotból való felébresztés után is jelentkezik és pedig önkényt, a delejező minden közreműködése nélkül. A kataleptikus merevségbe jutott tagok bőre sajátságos szineHansen Zöllner lakásán 1879. apr. 2-án egy Müller Volkmár nevű könyvvezetőt delejezett ; a kísérleten jelen voltak : Fechner professor, Hoffmann, Dr. Lange, Wirtli egyet, hallgató, Zöllner és édes anyja. A kísérlet lefolyásáról Müller V., ki a delejes állapot alatt történtekre vissza emlékezett, saját aláírásával a következőleg nyilatkozott: Álló helyzetben, összeszorított térdekkel, tetőtől talpig megdelejezett Hansen s miután praeparálva lettem, mint egy darab fatuskőt a karjára vett s megmerevedett testemet két székre fektette oly formán, hogy fejem az' egyiken, a lábfok pedig a másikon nyugodtak ; testem körbeeső részei mozdulatlanul a levegőben lebegtek. Akarva — nem akarva az egész kísérletet végig kellett tűrnöm, miközben a legcsekélyebb megerőltetést sem éreztem, még akkor sem, midőn Hansen uram pamlag gyanánt használta fel kedves énemet s gyönyörködve foglalt helyet rajtam. Zöllner: „Die transcendentale Physik" etc. Pag. 120. 2) Dr. Bäumler: „Der sogenannte anim. Magn." Pag. 22 3) „Neurypnology or the" etc. pag. 64, 4) Dr. Bäumler : „Die kataleptische Starre der Muskel",
