Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1884

17 is képes elnyelni. Valószínű, liogy Arcturusnak vörös és sötét hősugarai azok mik hozzánk eljutnak, erre mutat a lyrae-hez képest feltűnő vöröses fénye. Earl of Rosse 1872 nov. 14-én egy részleges holdfogyatkozás alkalmával azt találta, hogy a hő és fény, ha nem is teljesen, de bizonyára megközelítőleg arányosan fogynak a földre jövő sugarakkal. Az eddig használt ama módszer ellen, mely szerint a spectrumban eloszlott hőt meghatározták annak külömböző sziuü rétegeiben hőmérővel, Draper ujabban fellépett. Hangsúlyozza a senki által kétségbe nem vont tényt, hogy a napsugarak a hasáb általi megtöretésnél a külömböző rétegekben külömböző sűrűen egymáshoz sorakozó egyes sugarakból állanak. A jobban megtört sugarak vékonyabbak, mint a kevésbé megtörtek. Miután Angström meghatározása szerint A vouai hullámhosszúsága 7604 és H

2 3933 milliomodrész millimetert tesz, Draper ama sugarat tekinti a szinkép „optikai középpotjának", melynek hullámhosszúsága 5768 (a D vonalon tul), és ezáltal a világító spectrumot két quantitativ egyenlő részre osztotta. Miután a szinkép mindegyik felében a sugarakat egyesitette, azt találta, hogy a hőfok mindkettőben azonos. Ezen nagyon érdekes kísérletek mindamellett az eddig a hő és fény azonosságára vonatkozó kísérletek értékét nem csökkentik, minthogy arról volt szó, hogy a szinkép külömböző részeinek fényintensitása a hőével megegyezik. A sötét hősugarakra Draper nem volt tekintettel. Az emiitett kísérleti módszerek egy második ellensége a bécsi Schramek, ki „Das Wärmespectrum der Sonne" cimii művében a rezgési elméletet a hőre és fényre vonatkozólag és az ezekből vont következtetéseket tévedéseknek nyilatkoztatja ki. Épen ama törekvésből, hogy a fényt és hőt azonosnak bizonyíthassák és ama szerinte lehetetlen dologból, hogy valaki magának sötét hősugarakat képzelhessen, melyek a világító napból jönnének, ered Schrameknél a rezgési elmélet elvetése. Csakis azon föltevésből, hogy a fény és hő az aether rezgésein alapszanak, eredt azon vélemény, hogy e kettő azonos. Schramek azt hiszi, hogy az identitási theoria, ha a rezgési elmélet mellett küzdünk, tönkre megy. Draper és Schramek bővebb cáfolgatása a már előbb elmondottak után felesleges volna, illetőleg annak ismétlésére kényszerítene, ami elég hosszasan van tárgyalva. — Az eddig felsorolt tényeket elégségeseknek tartjuk arra, hogy a kérdés jelen álláspontját kellőképen megvilágítsák. Azon aetherrezgések, melyek izgatva szemünk ideghártyáját, bennünk a látás érzetét keltik egyszersmind a hőnek hordozói is. Ezen tétel bizonyitgatása végett sokat vizsgálódtak a legjelesebb physikusok. Gyakran akaratuk ellenére is meg kellett győződniök az identitási theoria igazságáról. Melloni és Knoblauch, kik mindketten főkép a sugárzó hő tanával foglalkoztak, első kísérleteik után kinyilatkoztatták, hogy a fény és a sugárzó hő lényegileg nem azonos. A legpontosabb kutatások nyomán, melyek részben az első feltevés bizonyítására voltak szánva, mindketten arra a meggyőződésre jutottak, hogy a fény és a sugárzó hő lényegileg mégis csak azonos. Az ősi fény- és hőforrásból, a napból, indulnak ki az aether keresztrezgései, miket ha a prisma elkülönít, mint hőt már azon sugarakban is2