Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1884

14 álló üvegköteget is használhatunk. De ha az üveglemezeken átható fényt ismét egy tükörrel megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a fény az üvegköteg által azon helyzetben teljesen elnyeletik, a melyben előbb egészen visszaverődött és megforditva. Tehát szinte polarizálva van a fény, de ellentétesen. Azon készülék, mely által a fény polarizáltatik, polariseur (sarkitó), a másik, mely által a polarizált fény tulajdonait vizsgáljuk, analyseur (elemződnek neveztetik. E kettő együttvéve polarisatio-készüléknek mondatik. Ily készüléket szerkesztet össze Nörrenberg. Ha a fényt nem 35° 25'-nyi, hanem ettől külömböző fokú szög alatt bocsátjuk a tükörre, az az analyseurben sohasem enyészik el teljesen, tehát tökéletlenül van polarizálva. így pl. a viznél és más testeknél is csak bizonyos meghatározott szög alatt lép fel a teljes sarkitás. Ezen szög a sarkitási szög, mely külömböző anyagoknál külömböző, mindannyinál azonban azon szög, melyre nézve a tört sugár a visszavertre függőlyegesen áll. Ama sikot, melyben a polarizált fény az elemző által töke'lyetesen visszaverődik, polarisatio-siknak mondjuk. A reflexió által sarkitott fénynél a sarkitási sik a beesési sikkal összeesik, a törés által polarisait fénynél arra fiiggölyegesen áll. Az ellenkezően sarkitott fénysugarak sarkitási sikjai egymásra fiiggőlyegesen állanak. A sarkitás tüneményeit ama feltevés által fejthetni meg, hogy a polarisált fénynél az aethermolekulák csakis egy a sugár irányában fektetett és a sarkitási sikra fiiggőlyegesen álló sikban mozognak, mig a nem sarkitott fénynél minden képzelhető irányban rezegnek. A hegyjegőc azon tulajdonsággal bir, hogy a tengelye irányában áthaladó sugaraknak sarkitási sikját többé-kevésbé elfordítja és pedig a lemez vastagságával arányosan. A liegyjegőcnek e tekintetben két nemét ismerjük, az egyik a sarkitási sikot jobbra, — a másik balra fordítja, vagy lia egyszerű fény mellett a láttért el akarjuk setétiteni, az elemzőt az óramutatójárás irányában — mig másnemii hegyjegőcnél épen ellenkező irányban kell elforditanunk. Az előbbieket jobbra fordítóknak, az utóbbiakat balra fordítóknak nevezzük. E tünemények megfejtését Fresnel adta, azon feltevésből indulván ki, mely szerint a hegyjegőc tengelye irányában haladó sugár oly két részre hasad, melyekben a lebtömecsek nem egyenes irányban mozognak ide-oda, hanem körpályát irnak le, és pedig az egyik sugárban a tömecsek jobbra, a másikban balra keringenek, miáltal az egyik sugár jobbra, a másik balra fordul el és a két sugár külömböző sebességei halad a jegőcben. E tüneményt körös sarkitásnak nevezzük megkülönböztetésül az egyenes vonalú polarisatiotól, melynél a lebtömecsek egyenes pályán ide-oda mozognak Két egymásra fiiggőlyegesen sarkitott sugár találkozásának eredménye nem csak körös, hanem keriilékes sarkitás is lehet. Mig tehát az egyenes vonalban sarkitott fénysugár egyenes vonalat képez, addig a körösen és keriilékesen sarkitott sugár csavarvonalot ir le.